Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 206-209. (Budapest, 2009)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - Kölnei Lívia: Torna és gyógytorna a 19. századi Magyarországon

Kölnéi I..: Torna és gyógytorna a 19. századi 139 Pestre települt, és itthon is meg akarta honosítani a svédtornát. Létre akart hozni egy központi testgyakorló intézetet, ahol télen-nyáron tornázhatnának a felnőttek, a gyermekek számára pedig a kötelező iskolai testnevelést kívánta bevezettetni. Törekvéséhez sokan csatlakoztak, és sikerült megnyerniük ügyüknek Ignatius Clairt is. Ettől kezdve a Nemzeti Tornaegylet formálódásának és megalakulásának története úgy alakult, mint a legtöbb korabeli civil szerveződésé: sok huzavona, szellemi csatározás és elszánt lendület jellemezte. Kérvénnyel fordultak a királyi helytartótanácshoz, de kérésüket - mivel a hatóságok nemzeti mozgalmat láttak benne - elutasították. Szinte azonnal újabb kérvényt adtak be, amelyet már huszonöt tekintélyes polgár írt alá. Ekkor megkapták az engedélyt az egyesület jogi előkészítéséhez. Tudomást szereztek róla, hogy néhány hónapja német kereskedők egy csoportja szintén együtt tornázik, vezetőjük egy Lemmé-Roeblanc nevü német tornatanító, és ők is egyesületté szeretnének alakulni. Felvették velük a kapcsolatot, hogy törekvéseikkel csatlakozzanak, de hamar kiderült, hogy az együttműködés lehetetlen: a német társaság nem volt hajlandó magyar vezényszavakra tornázni (a magyarok szintén nem voltak hajlandóak német vezényszavakra tornázni, hiszen éppen a német nyelvtől akartak szabadulni), és csak vagyonosabb tagokat láttak volna szívesen az egyesületben. Első közgyűlésük politikai nagygyűlés arculatát öltötte, ahol a két párt - a nemzeti és a német - kemény „csatát" vívott egymással, végül a kisebbségben maradt németpártiak kivonultak a teremből. A kisebbség szinte azonnal vádiratot nyújtott be a helytartótanácshoz, amelyben a többséget forradalmi törekvésekkel és közveszély okozásával vádolta. Kibéreltek egy régi cirkusz-épületet, és engedélyekkel nem törődve elkezdték a tagtoborzást, hogy elvegyék a teret a magyar egylettől. Bakody és társai válaszlépésként - ügyes taktikával - Ignatius Clair-t, a tornaiskola működtetéséhez már engedéllyel rendelkező oktatót nyerték meg ügyüknek. Az ő engedélyezett cége által „fedve" indították el a tornafoglalkozásokat és a tagtoborzást. Pénzgyűjtést szerveztek, hogy berendezhessenek egy új, fedett tornatermet. Az Ötpacsirta utca 3. számú telkén 2 béreltek néhány istállóépületet, amit két hét alatt átalakítottak, felújítottak. Szontagh Ábrahám (1830-1902) huszonöt évvel később így írta le az első tornacsarnokot: a poros vagy sáros udvar hátulsó részén, trágyadomboktól s pöczegödröktő! környezve 8 lóistálló állott. Ezekből (az egyesület) a szélső hármat kibérelte s átalakításukhoz azonnal hozzálátott; nevezetesen lebontatta a közfalakat, csak egy-egy széles oszlopot hagyván meg azok közepéből; felásatta s kiegyengette a talajt s cserrel bor itatta; kijavíttatta a mennyezetet; négy dupla ablakot csináltatott; (...) s végre a külső falra ráfestette ezen feliratot; „ Tornacsarnok. Turnhalle"/

3 A belső berendezés egy nagy vaskemenczéből, több petróleum-lámpából, néhány fapadból és székből, egy Íróasztalból s végre a legszükségesebb tornaszerekből és állványokból állt. (...) 6 mászópózna, 2 mászókötél, 2 lábtó

u, 2 nyújtó, 3 korlát, 1 rúdhint a (trapéz), l gyűrű hint a, 2 ugródeszka, 2 ugróm ér cze s bőrrel bevont ló. (...) 1863. november első napjaiban nagy falragaszok, nemkülönben a napi lapokban megjelent hirdetések s hírlapi közlemények tudatták a közönséggel, hogy az Ötpacsirta-utczai 3-ik számú ház udvarán levő s Clair lgnácz tornatanító vezetése alatt álló ,

2 A Belső-Józsefvárosnak ez az utcája kezdetben az „Ötpacsirta", kcsőbb az „Esterházy" nevet viselte. Ma: Puskin utca. A telek számozása később 8-12-re változott. A kettős, magyar-német felirat hűen tükrözi a német nyelv - ekkor még minden ellenkező törekvés dacára nagy jelentőségét. '

4 létra (mint tornaeszköz)