Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 206-209. (Budapest, 2009)
TANULMÁNYOK — ARTICLES - Kölnei Lívia: Torna és gyógytorna a 19. századi Magyarországon
Kölnéi I..: Torna és gyógytorna a 19. századi 133 Ling gimnasztikai gyakorlatainak a testi épség és erő fejlesztése volt a célja, ami által erősödik és kiteljesedik a kedély, a jellem - vagyis módszere az „ép testben ép lélek" elvéből, a test és lélek egységes, holisztikus szemléletéből indult ki. A tornát kb. kétezerféle mozgási gyakorlatra alapozta. írásaiban a gimnasztika négyféle ágát különböztette meg: a nevelési vagy iskolai, a katonai, a gyógyászati és az esztétikai gimnasztikát. E négyből csak a gyógytorna rendszerét dolgozta ki. Az iskolai gimnasztikát fia, Hjalmar Ling (18201886) fejlesztette tovább, és világszerte elterjedt „svéd gimnasztika" (Magyarországon „svédtorna") néven. Per Henrik Ling módszerével párhuzamosan a nála egy nemzedékkel fiatalabb Adolf Spiess (1810-1858) német tornatanító módszere is Európa-szerte divatossá vált. O a darmstadti tornaiskola igazgatója volt, és elsőként vezette be a tornát az iskolában fiúknak és lányoknak egyaránt. Az 1840-es években publikálta müveit. Az ő rendszerét is jól ismerték Magyarországon a gyógytestnevelés művelői. Korabeli magyar szóhasználattal a Spiess-féle módszert cselekvő, a Ling-féle módszert szenvedőleges gyógy-testgyakorlatoknak nevezték. Spiess minden bizonnyal abból a német torna-hagyományból indult ki 1 2, amely az antik görög testedzést tekintette mintának, valamint nagy hangsúlyt helyezett a szertornára. Ezzel szemben Ling előnyben részesítette a segédeszközök nélkül, bárhol végezhető gyakorlatokat. Magyarországon a gyógytestnevelés és az egészség megőrzését szolgáló tornamozgalom az 1830-as évektől párhuzamosan fejlődött, és több ponton - egyes személyeken keresztül - kapcsolódott is egymáshoz. 1835-ben alapította Schöpf-Merei Ágost (1804-1858) gyermekgyógyász és ortopéd orvos a Habsburg Birodalom első gyógygimnasztikai intézetét Pesten. Itt az izmok erősítésének és nyújtásának legfőbb eszköze a torna volt. Nem tudjuk pontosan, hogy a korabeli torna-rendszerek közül melyiket alkalmazta, de valószínű, hogy a német hagyományhoz csatlakozhatott. Intézetének épületét 1838-ban az árvíz romba döntötte. Tornatanára, Albert von Stephanie (1810-1844) Bécsbe ment, majd Bad Ischl-ben nyitott önálló intézetet. Az 1848-49-es szabadságharc után az első gyógytorna rendelő Budán, a Városmajor u. 318-ban nyílt, 1853-ban, Gyógy testgyakorlati és vízgyógyintézet néven. Alapítója és vezetője Siklósy Károly (1816 k.-1894) pesti, kerületi főorvos, aki mind Priessnitz-nek, mind Lingnek elkötelezett híve volt. Ling gyógytorna-módszerét Berlinben tanulta meg 1857-ben, és itthon a vízgyógyászattal, később pedig Schroth ] ' életrendi gyógymódjával kiegészítve alkalmazta. „ ...Miután ismerni tanultam a gyógy testgyakorlatot, s néhány jeles külföldi intézetben szemtanúja voltam, hogy a két gyógymód ft.i. a vízgyógyászat és a gyógytorna] egyesülten mennyivel gyorsabban vezet czélhoz, mint akármelyik is a kettő közöl magára, nem csak 1 2 Az ún. német torna ismert teoretikusa volt Ludwig Jahn az. 1810-es években. E módszer bírálói később azt rótták fel neki, hogy a tornát csupán mozgatási „kelléknek" tekintette, nem helyezte fiziológiai alapokra. Nem ügyelt arra, hogy egymás után több izomcsoportot is megmozgasson, figyelve azok összefüggéseire. Túl nagy jelentőséget tulajdonított az ún. „rendgyakorlatoknak" (sorakozás, igazodás, fordulatok, vonulások, alakzatba fejlődés, stb.) Az egyoldalúságot, egyes izmok túlzott igénybevételét tartották a német rendszer hátrányának. A 19. sz. második felében azonban a német torna-mozgalom is megújult „die neue deutsche Gymnastik" - „új, német gimnasztika" - néven, és átvett sok elemet a svédtornából. !' Johann Schroth (vagy ahogy a magyarok írták a 19. sz. folyamán: Schrott) (1800 - 1856) osztrák földműves és laikus gyógyító volt. Gyógyszerek helyett életrendi változtatásokat alkalmazott a betegségek legyőzésére. Először is a lázas állapot fenntartását próbálta elérni nedves, meleg borogatásokkal, ehhez társult az evést és az ivást minimálisra redukáló táplálkozás. A táplálék a kúra idején csak száraz zsemléből, néha szegényes levesből állt, az ital kevés bor volt.
