Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 206-209. (Budapest, 2009)
TANULMÁNYOK — ARTICLES - Simon Katalin: A pesti egyetem Orvosi Kara a reformkorban (1825-1848)
Simon K.: A pesti eg s'etem Orvosi Kara a reformokorban 105 Töltényi az alábbi megoldási javaslattal áll elő: az orvosnövendékek ne csak gyakorlati gyógyászatot, hanem gyakorlati sebészetet is tanuljanak és abból is vizsgázzanak le. Példaként a német tartományokat és a Josephinumot említi. 7 4 Töltényi szerint a Josephinum képzési rendszerét kellene itthon is meghonosítani, több gyakorlattal és a gyógyítás szempontjából semmit sem jelentő természetismeretet (Naturalis história) a bölcseleti tanulmányok közé tenni, mint ahogy az Európa többi részén is szokás. Töltényi szerint ennek következtében a medikusok kevesebb idő- és pénzráfordítással kaphatnának orvosi- és sebészdoktori címet. Miután mindenki egyszerre lenne orvos- és sebészdoktor, a meghirdetett állásokat is mindenképpen doktorok (tudorok) kapnák meg. Töltényi szerint így minden doktornak lenne hivatala, tehát, megoldódnának a megélhetési problémák, vetélytárs híján. A gazdag és szegény páciensek kizárólag művelt orvosokkal tudnák magukat kezeltetni. A „kuruzslás" ugyanakkor visszaszorulna. Az állam pedig a külön sebészmestereknek létrehozott tanszékek eltörlésével, valamint a katonaságnál szolgáló gyógyítók (akik nagyrészt sebészek voltak) számának csökkentésével jelentős öszszegeket takaríthatna meg. No, de mi történne a sebészmesterekkel? Töltényi itt elég ellentmondásosan fogalmaz. Fentebb már említette, hogy a sarlatánság háttérbe szorulna, a sebészmesterek jövőjével kapcsolatban pedig azt javasolja, hogy tartsák meg műhelyeiket és képezzék legényeiket, de csak azon betegségeket gyógyítsák, orvos felügyelete mellett, amelyeket eredetileg a törvény engedélyez nekik, ennek áthágását pedig szigorúan büntetnék. 7 3 Mi ez, ha nem visszalépés a Generale Normativum szabályrendszeréhez és a céhes keretekhez? A jelenleg hivatalban lévő sebészmestereknek Töltényi meghagyná címét, de azok kihalásával az állás új betöltője kizárólag doktor lehetne. A sebészek adójának ( Geschäft , műkereseti adó) elvesztéséért cserébe az állam polgárai jólétét (vagyis egészségét) és az orvosok erkölcsiségének — pontosabban reputatiójának — javulását kapná, esetleg hozhatna új törvényeket az elveszett adó beszedésére, valamint a sebészektől továbbra is beszedhetné azt. A falusi betegeket is doktorok gyógyítanák, mert azok nagy száma miatt a falvakba is kerülhetnének orvosok. Némi tiszteletdíjért cserébe pedig akár házhoz is mennének. 7 6 7 4 Uo. 4-5. Uo. 5. Töltényi szerint ,,/í sebészek szinte otty kevéssé szükségesek a katonaságnál, mint a polgárságnál. Mi a betegek gyógyítását illeti, azt hajtsák végre az orvosok, az orvosi segédeknek, mellyek szükségesek, miként megmutatandom, iskolai oktatásra sincs szükségük." Tehát a jövő gyógyító részét kél nagy csoportra osztja, a művelt és jól képzett doktorokéra (elit) és a kisegítő személyzetre (jelenlegi sebészmesterek, mai fogalmakkal élve helyesebb lenne azonban ápolókat mondani). 7 (' Uo. 6. Némileg ideális elképzelés Töltényitöl, hogy a falvak a sebészmesteri képzés megszüntetése után egy csapásra el lennének látva orvosokkal. Nem számol ugyanis azzal, hogy az elmaradottabb vidékek és azok települései nem sok esetben még a sebészeknek sem jelentettek vonzó lehetőséget, nem beszélve arról, hogy ezeken a területeken a megélhetés is sokkal nehezebb volt: betegnek, gyógyítónak egyaránt. Töltényi az Orvosi Tár következő számában tette közzé tanulmánya második részét, amelyben a homeopátia gyakorlóit támadta. A gyógykontárság korlátozási rendszere II. Közlemények Töltényi Szaniszló cs. kir. tanácsos s bécsi egyetemi tanár utazási naplójábul In: Orvosi Tár, 1845. július 6., Harmadik folyamat, Nyolcadik kötet, 2. szám, 17-23.
