Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 206-209. (Budapest, 2009)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - Simon Katalin: A pesti egyetem Orvosi Kara a reformkorban (1825-1848)

104 Comm. de //ist. Artis Med. 206- 209 (2009) ki, de az olvasó utólag azt a következtetést vonhatja le, hogy Flór szeme előtt egy olyan képzési rendszer lebeghetett, ami a 19. század végére Magyarországon is megvalósult, azaz orvosdoktori és sebészdoktori. 1845. július 1-én Töltényi Szaniszló bécsi egyetemi tanári gyógykontárság korlátozási rendszere címmel a sebész-, pontosabban: sebészmesteri képzés teljes eltörlése mellett száll síkra.

6

9 Az ilyen végzettségű gyógyítókat egyszerűen sarlatánnak és kuruzslónak nevezi — habár később írja, hogy nem a személyekkel, hanem az intézménnyel van baja —, akik ahelyett, hogy földmüveléssel foglalkoznának, ezt a munkát választják (és tegyük hozzá: elvonják az orvosoktól a pácienseket). Még azt is nehezményezi, hogy Bajorországból tömegesen jönnek Pestre sebészetet tanulni, mivel ott a sebészmesteri képzést már korábban eltörölték." Töltényi szerint a sebészet eltörlése mindenképpen szükséges a „rendezett gyógygyakorlat"-hoz. Flórhoz hasonlóan elsősorban azt kifogásolja, hogy a sebészek rövid képzési ideje alatt mind a belső, mind a külső betegségek gyógyítását megtanulják, és — habár törvény tiltja őket a belső betegségek kezelésétől

7

1 — a diploma mégis felhatalmazza őket azok kezelésére. Ezzel szemben az orvosdoktorok kizárólag csak az ilyen típusú kórokkal foglalkozhatnak. Azaz Flórhoz hasonlóan panaszolja, hogy a kevesebb képzésben részesülő sebészmesterek elveszik az orvosdoktorok kenyerét.

7

2 Karakteres képét adja a vidéki seborvosoknak, akik kevés tudással, ám annál nagyobb önbizalommal viselik magukat, és azáltal, hogy a belső nyavalyák gyógyítására is felhatalmazást kaptak, az orvosdoktori címmel járó jogokat kérik maguknak. Máskor pedig szidják az orvosdoktorokat és ezzel az egész szakmának nagy kárt okoznak. Mindennek következtében sok helyen felcserélődnek a szerepek és az orvosoknak kell a sebészmesterek szolgálatába állniuk, ha valamiből meg is akarnak élni és nem költöznek más településre. Ennek Töltényi szerint az alábbi következményei vannak: 1. Az orvosdoktorok tekintélye csökken, 2. Sok sebész kerül „féltudósként" a polgárok sorába, 3. Elvész a törvénytisztelet, és végül 4. Az orvosdoktorok megélhetési körülményei sokkal rosszabbak lesznek, mint a sebészeké, hiszen a hivatalos állások nagy része eleve sebészi, míg a magánpraxisban a szegényebb emberek ellátását (azaz a tömeges gyógyítást) szintén ők végzik. '

1 6

9 A gyógykontárság korlátozási rendszere. Közlemények Töltényi Szaniszló cs. kir. tanácsos s bécsi egyetemi tanár utazási naplójábul. V-dik közlés. In: Orvosi Tár, 1845. július 1., Harmadik folyamat, Nyolcadik kötet, 1-6. 7

0 Nem palástolja ellenszenvét: „Ha ezen pályát sem itt. sem másutt sehol föl nem találhatnák, más hasznos kereseti ágra adnák magokat. [Töltényi itt a pályán nagy arányban jelenlévő zsidó vallásúakra gondolhat. - S.K.] Utoljára lassanként még arról is kell gondoskodni, hogy a földmíveléstől olly töménytelen kéz el ne vonat tassék. Az által kétség kívül elébb elnyomatnák a rabszolgakereskedés és rabszolga-emancipatio. mint eredménytelen törvények által." Uo. 2. 7

1 Az 1770-es Generale Normativumra céloz, amely szerint sebészek csak az orvos utasításait követve kezelhetik a belső betegségeket. 7

2 „... Míg a seborvosnak a vényezés tanítatik. addig véleményem szerint joga is van vényeket írni. S ha ezen joga van. vagy ha nincs, de azt usurpálja, a gyakorlatban az orvostudorok nagyobb száma a seborvosok ellenében mindég károsodik. Mert a seborvos inkább a nép embere, mint az orvostudor s így iránta több bizodalommal viseltetnek. O nem igényel olly nagy tiszteletet s látogatásaiért nem követel annyi pénzt, minélfogva a néposztály között kedvesebbnek kell tennie mint az orvostudornak..." Tehát a sebészek általában olyan társadalmi közegből kerülnek ki, ahonnan könnyebben kapcsolatot teremtenek páciensükkel, ellentétben az orvosokkal, akiknek címe magasabb társadalmi megbecsültséggel és presztízzsel jár - és éppen ezért nehezebben találnak maguknak több „ügyfelet". Uo. 3. 7

j Úgy tűnik. Töltényinek jobban fáj néha a tekintély elvesztése, mint a kezelendő betegek körének kisebb volta az orvosok körében. Uo. 4.