Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 202-205. (Budapest, 2008)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — COMMUNICATIONS - KAPRONCZAY Károly: A dohányzás történetéhez

1698-ban XII. Ince pápa megerősítette VIII. Orbán 1624-ben kelt bulláját, de ez sem tántorította el sem a papokat, sem a híveket a dohányzástól. 1724-ben XIII. Benedek pápa - a rossz nyelvek szerint maga is gyakran pipázott - eredménytelennek ítélte elődei dohányellenes szigorát, s visszavonta VIII. Orbán és XII. Ince rendeleteit, csupán a templomban való dohányzást tiltotta meg. Ez más szempontból is fordulatotjelentett. A pápa tudós orvos kollégiuma sorra jelentetett meg olyan orvosi értekezéseket, amelyek a dohányzás káros orvosi vonatkozásaival foglalkoztak: fejfájást okoz, gátolja az emésztést, zavarja a váladékok kiválasztódását, gerjeszti a haragot, elbutulást okozhat stb. Ennek hatására hatalmas vita kerekedett orvosi körökben, amelyben részt vettek az itáliai egyetemek orvosi karai is: két párt csapott össze, védve a dohány gyógyító, illetve átkozva annak egészségrontó hatásait. A vita elég akadémikus volt, a tudós körökön kívül senki sem figyelt oda, az egyszerű polgárok egyre többet pipáztak a választékos kínálatból, divatba jött a cigaretta, a szegényebbek bagóztak, az előkelő szalonokban pedig már tubákoltak: az orrukba felszívott finom dohányportól nagyokat tüsszentettek. A dohány magyar földön A dohányzás szokásai elég hamar, az 1530-as években elérte a Duna vidékét is. Bécsben ekkor már dohánykereskedők üzleteltek, s drága portékájukkal felkeresték a közeli magyar városokat is. Magyarországot a 16. század első felében négy irányból "közelítette meg" a dohányzás: egyfelől a bécsi kereskedők, másfelől a Habsburgok seregeiben szolgáló spanyol zsoldosok révén, de igen nagy volt a török és a görög kereskedők által behozott dohány mennyisége is. A feljegyzések szerint Gritti kormányzót 1530-ban a török követ kíséretében levő görög kereskedő - azért, hogy elnyerje az erdélyi aranybányák bérleti jogát azzal próbálta megvesztegetni, hogy a díszes aranytárgyak mellé "az ajándékok ajándékát" is átadta, egy zsák finom pipadohányt. A görög szavait Mehmed bég tolmácsolta, kiemelve, hogy a finom barna por spanyol hajókról származik. A barna por füstje elfeledtet minden bánatot, szép álmot hoz, a gyávát bátorrá teszi. A török tolmács szavait a görög azzal egészítette ki, hogy ha elnyeri a bányák bérletét, egy gályával hoz Gritti kormányzónak. Nem tudni, hogy Gritti dohányos volt vagy nem, de arról sem tudunk, hogy a görög kapta volna meg a bérleti jogot. A magyarok viszont igen tanulékonyak voltak, a 16. század derekán már szorgalmasan pipáztak. Méliusz Juhász Péter (1536/?/- 1572) híres herbáriumában /1570/ már szerepel a dohány gyógynövényként, 1568-ban Bornemissza Péter püspök kertjében dohányt nevelt, 1576-ban Báthori Kristóf erdélyi fejedelem a török követtől pipát és egy szekérnyi dohányt kapott ajándékban, 1624-ben Bethlen Gábor erdélyi fejedelem viszont lelohasztotta a török követ ajándékozási kedvét, amikor a fejedelem fanyalogva vette át a szultántól kapott finom dohányt. Bethlen Gábor nemhogy nem pipázott, de nem állhatta a dohányfüstöt sem. Ezzel szemben Apafi Mihály erdélyi fejedelem annyira szenvedélyes pipázó volt, hogy 1673-ban dohánymérgezést kapott, életét orvosai hányhatással mentették meg. A kúra annyira sikerült, hogy Apafi ezután élete végéig nem tudott ránézni a pipára. Erdélyben és Magyarországon a 17. században számtalan tüzet okozott a dohányzást, amit tiltással sem lehetett megakadályozni: kihirdették VIII. Orbán bulláját, a protestáns püspökök is tiltották a templomban való dohányzást, az erdélyi országgyűlés 1662-ben