Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 202-205. (Budapest, 2008)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — COMMUNICATIONS - KAPRONCZAY Károly: A dohányzás történetéhez

nemcsak a dohányzást tiltotta meg, hanem ki akarta irtani a dohányföldeket. A városok és megyék is a maguk eszközeivel próbálták akadályozni a dohányzást. 1689-ben a magyar országgyűlés szintén betiltotta a dohányzást, viszont Vas vármegye a királyhoz fellebbezett, azzal az indokkal, hogy a dohány gyógyszer. A király a pártjukra állt, így maradt minden a régiben. A dohányzás és a medicina A dohányzással kapcsolatos orvosi megfigyelések olyan ütemben születtek meg, amilyen gyorsan terjedt Európában a dohányzás. A néprajzi megfigyelések alátámasztották a középkori medicinának az emberi nedvekkel és azok egyensúlyával kapcsolatos felfogását. Az emberi szervezet egyensúlya nedveknek egymáshoz való viszonya, a harmónia megbomlás okozza a betegségeket, a szellemi eltompulást, az öregedést, az idegzavarokat, a belső és külső bajokat. A dohányfüst, illetve a nikotin által ingerelt nedvkiválasztódás a dohány gyógyhatását igazolta, a zöld levelek kivonata ténylegesen fertőtlenítő hatást fejtett ki. A dohánykivonat bizonyítottan elősegítette az emésztést, s gyógyszerként adagolták különféle székrekedéses megbetegedéseknél is. Megfigyelték, hogy a dohányosok ritkábban náthásodnak meg, kapják meg a fertőző betegségeket /ami nem mindig igaz/, így a járványok elleni védekezés egyik "eszközének" tekintették a pipázást. Az viszont igaz, hogy a lápos helyeken a dohányosok nem kapták meg a maláriát, ami elsősorban a szúnyogokat elűző pipafüstnek volt köszönhető. Csak a tudományos kutatás igazolta később, hogy az allergiás fejfájásra milyen előnyös hatással volt a pipafüst vagy a dohánypor. A dohányfüst, de leginkább a finom dohánypor izgatja a nyálkahártyát, aminek allergiás jellegű megbetegedéseknél van jelentősége. Sok allergiás betegségnél a nyálkahártya kiszárad, ami a váladékok beszáradását, pangását okozhatja. Ezen kórfonnák kísérője a fejfájás. A dohányfüst /vagy a dohánypor/ izgatja a nyálkahártyákat, fellazítja a dugulásokat, s a nedvek szabad kiürülését eredményezi. Ez volt az allergiás fejfájásban szenvedő Medici Katalin gyógyulásának titka is: Nicot dohányport küldött neki, aminek felszippantása után a francia királynő valóban megkönnyebbült, s tünetileg a tubákolás "karbantartotta" allergiáját. A számos adat bizonyítja, hogy fogfájásra is ajánlották: a középkori embereknek igen rossz volt a fogazatuk, egyetlen megoldás a foghúzás volt. Addig azonban sokat szenvedtek a fogfájástól, ezért leginkább pálinkával vagy teával enyhítették a fájdalmaikat. A nikotin is hatásos gyógyszernek bizonyult, hiszen kis mennyiségben idegnyugtató hatása van, ernyeszti a szöveteket, illetve összehúzza. Utóbbi hatása a krónikus székrekedésnél fontos. így a Syrupus, az Oleum, az Unguentum, az Emplastrum és az Aqua Nicotianae bevonult a korabeli gyógyszerkönyvekbe, attól függően, mire használták. Hasonló a helyzet a szellemi tevékenység fokozásánál is: a dohányzók általában bort vagy kávét ittak, amelynek értágító hatása ismeretes, így a pipázással való összekapcsolása valóban fokozta az agy tevékenységét. így érvényes Thomas Paucovius (16221665) azon megállapítása, amelyet 1665-be irt le "... a dohányzás kellemesen bódít, nyugtatja az idegeket, tisztítja a szájüreget, csendesíti a fogfájást, megóv a járványoktól.'" Az utóbbi kijelentés úgy igaz, hogy a nikotin és a beszívott dohányfüst fertőtlenítő hatással van több szájüregi mikroorganizmusra, így a nikotinra érzékeny baktériumokat valóban megsemmisíti.