Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 202-205. (Budapest, 2008)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK — COMMUNICATIONS - KAPRONCZAY Károly: A dohányzás történetéhez
A DOHÁNYZÁS TÖRTÉNETE KAPRONCZAY KÁROLY Kevés kultúrnövény váltott ki annyi indulatot, mint az Amerikából származó, majd Európában, később más földrészen is gyors népszerűségre szert tevő növény, a dohány. A szárított dohánylevéhez fűződő szenvedélyt hol tiltották, hol megértették, főleg az után, hogy a dohány forgalmazása és az ebből származó jövedelem állami monopóliummá vált, s talán a legbiztosabb haszonnak számított. A 17-18. században egyetlen uralkodó sem engedte ki kezéből a dohányból származó állami bevételeket, olyan fontos volt, mint a nemesfémbányászat, a só kitermelés vagy a pénzverés. A dohány megismerése Európa az új kontinens, Amerika felfedezése után ismerkedett meg a dohánnyal, a pipázás, a bagózás, később a cigarettázás szokásaival, legfőképpen és mindenek előtt magával a növénnyel. A dohányzás szokását elsőként Kolumbusz írta le naplójában. Amikor 1492. október 12-én horgonyt vetettek Guanahan szigeténél, és partra szálltak, megfigyelték, hogy az indiánok "egész füstfelhőket" eregetnek ki szájukból és orrukon keresztül, amit henger alakúra összegöngyölt levelekből szívtak ki. 1501-ben Bartolomeus de Las Casas dominikánus szerzetes, egy másik expedíció tagja így ír e különös szokásról: "A göngyölt leveleket előbb gondosan szárították, az egyik végét a szájukba veszik, a másik végét parázzsal meggyújtják, ennek füstjét beszívják, és orrukon kifújják." Bartolomeus később Chiapa püspöke lett, és szenvedélyesen hódolt az indiánok e szokásának. A növényt tabacónak nevezte, s feltehetően azok közé tartozott, akik elsőként hoztak Európába dohánycserjét, megkísérelve tennesztését. Később tabacónak csupán azt a növényt nevezték, amelyet szárított és göngyölt rudacskából szívták, szemben azzal a formával, amelyet porrá zúzva, pipából szippantották. Maga a tabaco elnevezés több nyelvészeti vitára adott alkalmat: egyesek úgy vélték, hogy Európában a dohány az Antillák egyik szigetéről, Tabagóról kapta a nevét, csakhogy ezt a vidéket a spanyolok csupán azután fedezték fel, mikor Európában már ugyancsak sokan hódoltak a dohányzásnak. Hasonlóan nincs elég bizonyíték arra sem, hogy az elnevezés eredete a mexikói Tabasco nevű tartomány, hiszen ezt a vidéket is csak 1518-ban fedezte fel Juan Grijalva. Valamivel közelebb visz a kérdés megoldásához Roman Pene ferences szerzetes, aki Kolumbusz második útján érkezett a Haiti szigetekre, azzal az eltökélt szándékkal, hogy megtéríti a bennszülötteket. Elsajátította az indiánok nyelvét, tanulmányozta szokásaikat,
