Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 202-205. (Budapest, 2008)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — COMMUNICATIONS - BALEGOVÁ, Jana: A volt rudnoki ásványfürdő Mayer Henrik törzskapitány beszámolójában

net be náluk. A legyengült betegeknek elegendő egy fürdés naponta, ami mellett eleinte nem szabad nagyon mély és nagyon meleg vízbe ülni, mert e szabály megszegése álmatlanságot, szomjasságot, fejfájást, nyugtalanságot, étvágytalanságot okozhat (XIII.§ ). A megfelelő eredmény elérésének érdekében Mayer javasolja a hordót, illetve a kádat takaróval, vagy valami mással letakarni, a fejet tiszta vászonkendőbe csavarni, s így megvédeni a gőzöktől. A fürdés után minden kádat szükséges kitisztítani, hogy az emberi testből fürdés közben kivont és a kád falain leülepedett anyag a következő fürdésnél újra ne érintkezzen a testtel. Mayer utasításai a fürdés idejének hosszát is érintik, tekintettel a beteg korára és temperamentumára stb., mert a gyengébb szervezetű beteg nem ülhet a kádban hosszú ideig, egy fürdés nem tarthat tovább, mint félórát, később ezt az időt fokozatosan lehet növelni egy órára és a kezelő orvos döntése szerint ismét csökkenteni. Ezt a folyamatot addig kell ismételni, amig a beteg jobban fogj a magát érezni és a fürdés közben nem fog érezni gyengeséget, ami megbízható jele annak, hogy a gyógyítást be lehet fejezni. Az erősebb betegek a kúrát félórás fürdésekkel kezdhetik, ezt huszonegy napig folytatják a fürdés idejének negyedórás rövidítésével és megnyújtásával. Ezeket a rövidítéseket és hosszabításokat az egész huszonegy-napos kúra idején be kell tartani, de ha a beteg a mindennapi fürdés hatására legyengülne, ajánlatos a fürdést minden harmadik napon kihagyni (XIV. §). A fürdés után Mayer alapos törülközés után ágyban fekvő pihenést javasol, hogy semmi se gátolja az izzadást, ami a fürdés után bekövetkezik. Ha a fürdőkúra alatt a beteg bőrén foltok, viszketés, rühösödés vagy más tünetek jelennének meg, a fürdőkúrát folytatni kell addig, amig a bőr nem kapja vissza eredeti állapotát. A ruhaneműi és ágyneműt csak ebben a gyógyvízben kell kimosni (XV. § ). Mayer utolsó paragrafusa a légkörről és az étkezésről szól. A hideg levegőtől való védekezést javasolja, hogy újra ne duguljanak be a pórusok és kivezető csatornák. Ezért a fürdés után mérsékelten meleg környezetben kell tartózkodni, ám ha ez nem lehetséges, a betegnek meleg takarót kell használnia. A reggeli mindig olyan legyen, mint az ebéd, s közben az itteni forrásból származó vizet kell fogyasztani. Reggelitől reggeliig nem szabad bort inni és szomjasság esetében az itteni fonásból származó hideg vagy meleg vizet kell fogyasztani olyan menyiségben, ahogy ezt a beteg fizikai állapota megengedi. Aki ezt a vizet forralva akarja fogyasztani, az íze miatt kapor vagy koriandrum magot tegyen bele. A betegnek őrizkednie kell a különféle, nagyon kiadós ételektől, füstölt húsoktól, kerti termékektől, rántott, tejes és fűszeres ételektől, felfúvódást okozó ételektől. A gyógyító kúra idejében könynyebben emészthető ételeket kell fogyasztani, mint például borjú-, őz-, kecske-, nyúl-, kappan- vagy tyúkhúst, fiatal pulykát, vagy könnyen emészthető madárhúst. A reggelihez ismételten fehérbort kell fogyasztani a beteg ízlése és szokása szerint. Ezen kívül oda kell figyelni arra, hogy a széklet minél kevésbbé legyen kemény. Továbbá őrizkedni kell a haragtól, szomorúságtól, nagyon hirtelen testi mozdulatoktól és lelki indulattól (XVI.§ ). Végezetül Mayer arról sem feledkezett meg, hogy rámutasson arra, kinek nem megfelelő, sőt betiltandó ez a fürdő. Szó van például a tüdőbetegekről, a terhes nőkről, akik esetében ennek a víznek ismételt ivásra vagy fürdésre való használata menstruációs vérzést vagy hasmenést okozhat. Végezetül szól olyan betegekről, akik túlságosan hódolnak az evésnek és ivásnak, s akik ezt az arany vizet mérgekkel szennyeznék, amivel nemcsak több kárt mint hasznot okoznának nemcsak maguknak, hanem megfoszthatnák a többi betegeket is ennek a víznek a gyógyító erejébe vetett hitüktől.