Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 202-205. (Budapest, 2008)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - PUSZTAI Gabriella: Magyar orvosok távoli tájakon

MAGYAR ORVOSOK TÁVOLI TÁJAKON PUSZTAI GABRIELLA A 18. századból csupán néhány szórvány adat maradt fenn a medicina magyar utazó képviselőiről. Könyvek, folyóiratok, dokumentumok tanúsítják, hogy főként a 19. század közepétől már folyamatosan tűntek fel, s váltak ismertté a magyar orvosok nemcsak Európában, de távoli földrészeken is. Kalandra vágyás, tudományos megismerés, társadalmi, gazdasági, politikai okok vagy pusztán a segíteni akarás egyaránt ösztönözhették őket utazásra, letelepedésre a messzi idegenben. Mehettek egyénileg, vagy egyházi, állami, gazdasági szervezet küldetésében, mint misszionáriusok, katonaorvosok, egy-egy társaság, cég orvosai. Az új, az ismeretlen, a veszély vállalása tiszteletreméltó bátorságukról árulkodik, s a sokszor viszontagságos körülmények között elért eredményeik megérdemlik az utókor figyelmét. Ezért fontosnak tartom kutatni és összefoglalni, hogy a magyar orvosok mely időszakokban, s milyen okból indultak és folytattak tevékenységet az Európán kívüli földrészeken, elsősorban Afrikában, főként azonban Fekete-Afrikában. Működésük nem pusztán a gyógyításra terjedt ki. Idejük jelentős részét a praktizálás mellett többek között a tudományos kutatás töltötte ki. Egyesek tehetséges szervezők voltak, egy-egy földrajzi terület, országrész egészségügyi, gyógyászati ellátásának megszervezői. Természettudományos tevékenységük kiterjedt a botanika, a zoológia, a geográfia különböző ágaira, de neves vadászokat is számon tartunk soraik között. Bizonyos törzsekről, népcsoportokról készített leírásaik, tárgyi gyűjteményeik a néprajztudományt gazdagítják. A történészek számára hasznosak lehetnek a körülöttük lévő társadalom felépítésére vonatkozó megfigyeléseik, egyes társadalmi folyamatok, történelmi események leírása. Elsősorban azokról az orvosokról gyűjtöttem adatokat, akik hosszabb időre telepedtek le új hazájukban vagy kiemelkedő jelentőségű szerepük volt egy-egy távoli ország egészségügyében, esetenként az ott pusztító betegségek kutatásában. Csupán a fő tendenciák felvázolására volt lehetőségem a magyar orvosok migrációjának bemutatásakor. Időben az 1960-as évek végét tekintettem munkám zárópontjának.* A 18. és a 19. század vándorai A 18. század első felében elképesztően kevés,

1 de kitűnően képzett magyar orvosról számolnak be a történeti források. Kevesen voltak, hiszen a Habsburg uralom alatt élő ország* A téma rendkívül nagy terjedelme miatt legtöbb esetben csupán példaként említettem egy-egy orvost, a teljesség igénye nélkül. Számos fontos orvos-egyéniség maradhatott ki írásomból, melyért ez úton is a kedves olvasó elnézését kérem.(a szerző) 1 Az országban kevés volt az orvos. 1720-ban 37 orvosdoktor, 120 orvosi gyakorlatot is folytató borbélysebész praktizált. Az orvosok nagyobb része nem magyar. 1830-ban 640 orvosdoktor, 1276 sebész, 1850-ben 932 or-