Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 202-205. (Budapest, 2008)
TANULMÁNYOK — ARTICLES - PÁLVÖLGYI Balázs: A trachoma elleni védekezés megszervezése Magyarországon (1884-1903)
olyan csoportot, melynek 10-20%-a trachomas, de olyat, amely teljes egészében az, máinem. Ugyanakkor ,A trachomas munkások száma akkor, mikor a belügyminister ezen viszonyokat megtudta, már oly nagy volt, hogy ezeket otthon visszatartani és azon keresettől, melyből családostul az egész éven át élniók kell, nem lehetett", tehát egyik megoldás - beleértve a kényszergyógyítás lehetőségét - sem volt megfelelő. 44 A fölmerült megoldási javaslatok közül a leginkább megvalósítható talán a munkakönyv kiadásakor elvégzett kötelező vizsgálat volt. Ezért a miniszter a fővárost is fölhívta arra, hogy ilyen alkalmakkor ne maradjon el a szemvizsgálat sem. 45 Ezen túl pedig kötelezte a törvényhatóságokat arra, hogy a vándor mezei munkásokon szemvizsgálatot végezzenek 46 , (aminek hatékonysága egyébként korántsem volt megfelelő). 47 Az ellenőrzést követő esetleges kezelés pedig csak tovább bonyolította a helyzetet, mert emiatt a betegek illetőségi törvényhatósága került még nehezebb helyzetbe: „minek folytcin a kórházi számlák oly nagy mérvben érkeznek kifizetés végett a megyéhez, hogy a megyei betegápolási alap a kórházi számlákat fedezni már most sem győzi s jelenleg is több mint 6000 frtnyi kórházi számla kifizetetlenül fekszik" - panaszolta Bars megye az 1887-es kórházi zárszámadás fölterjesztése kapcsán. 48 Az alföldi trachomas területeken már az első jelentések kiemelték az érintett területek mostoha lakásviszonyait és azt, hogy a mezei munkák akadályozzák a vizsgálatokat. Sem az otthonokban, sem az iskolákban, sem a mezei munkák alkalmával nem lehetett megoldani az elkülönítést. 49 A már említett, sikertelen kísérleteken túl történtek más próbálkozások is a trachomások elkülönítésére. Szabolcs vármegye például jelentésében beszámolt arról, hogy a trachomas (felvidéki) mezei munkások elkülönítésére megtette a szükséges intézkedéseket. A még érkező nyitrai munkások várható nagy száma miatt azonban attól tart, hogy a trachoma tovább fog terjedni, így azt várta a minisztériumtól, hogy a munkások továbbvonulását tiltsa meg. A minisztérium válaszában kiemelte, hogy Nyitrában sok a trachomas, és őket munkától megfosztani nem lehet, így megoldásként mindössze fölhívta a törvényhatóságot, hogy a szalmát, melyen a munkások aludtak, a mezei munkák végeztével, ellenőrzés A trachoma-ügy Magyarországon 1883-1900. közzéteszi a M. Kir. Belügyministerium. Budapest, 1900. 12. 45 BM 1889/78.229 46 BM 1887/17.346 47 „Vannak ugyan miniszteri rendeletek, a melyek a hatóságokat arra kötelezik, hogy az eltávozó vagy érkező trachomas munkásokról egymást értesítsék s a betegeket kezeljék, a hazaérkezett munkásokat rendszeresen kezeljük is, ha eltávoznak tavasszal, értesítjük erről az illetékes idegen hatóságot, a mely ezen értesítést vagy irattárba teszi vagy kiadja a járási és körorvosnak is, a ki, ha ideje megengedi, megnézi talán az idegen munkásokat, de többet nem tehet, mert ha rendszeresen kezelni, állandóan őket ellenőrizni akarná, először is nincs rá ideje, s másodszor, ha meg is volna az ideje reá, ugyan ki fizeti meg a fáradtságát, és honnan vegye a fuvart' 1 [...] inkább eltagadja vagy hazaküldi a trachomas munkásokat, a kik azután oly helyre mennek, a hol az ellenőrzés nem oly szigorú, a hol senki sem törődik velük s keresetükben nem lesznek háborgatva." - Pollacsek Simon: A trachoma terjedésének okai és az ellene teendő újabb intézkedések. Szemészet, 1900/5. 68-70. 69. 4Í< MOL K150-2564-1895-IV-16-63668-48755 49 „Szemügyre véve a külterületen lévő lakóhelyeket, bámulni fogjuk, hogy még a vagyonosabb családapa is a 810 tagból álló családjával egy nagyobb, vagy esetleg két kis szobában lakik...", illetve az iskolákról: „Ép oly physicai akadályokba ütközik a külterületen az iskolákban előforduló trachomas tanulók elkülönítése, ugy hogy az idevágó miniszteri rendelet ama passzusának, mely szerint az iskolába járó nem ragályzó sadiumban lévő trachomában szenvedők külön padokba ültetendők, érvényt szerezni egyelőre lehetetlenség [...]" - Bokros. 697-698.
