Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 202-205. (Budapest, 2008)
KÖNYVSZEMLE — BOOK REVIEWS
Figyelemre méltó, hogy kikre szállt a „vagyon", milyen társadalmi helyzetűek az örökösök, amiből következtetni lehet a városi körülmények között élt orvos, sebész, stb. közvetlen környezetére, társadalmi kapcsolataira, illetve a felsorolásokban információt kapunk az illetőnek a városi közéletben viselt tisztségeire is. A munka kiváló irodalmi jegyzetekkel, lábjegyzetekkel és mutatókkal egészül ki, valóban páratlan forrása lett a hazai orvostörténeti kutatásoknak. Kapronczay Károly V. Molnár László (összeáll): Ernyey József életműve. Előszó: Grabarits István. Sajtó alá rend.: Gazda István. Budapest, Magyar Tudománytörténeti Intézet - Ernyey József Gyógyszerészettörténeti Könyvtár - Magyar Gyógyszerésztörténeti Társaság - Johan Béla Alapítvány, 2008. 367 p. ill. Az „utolsó polihisztor" megtisztelő jelzővel emlegetett Ernyey József személye, életműve fontos része a magyar gyógyszerészet történetének. Életében és halála után is elismerte a gyógyszerésztársadalom, a tudományok művelésében, az egyetemi oktatásban, a tudományos társasági életben egyaránt fontos szerepe volt, számítottak munkájára, tisztelettel vették körül, annak ellenére, hogy ebben a közegben ő volt az egyetlen, aki nem rendelkezett egyetemi diplomával. Gyógyszerészi tanulmányait a kor szokásának megfelelően folytatta egészen a gyakornoki vizsgáig, utána azonban nem iratkozott be az egyetemre, hogy ott szerezzen gyógyszerészi diplomát, hanem bölcsészetet és állatorvoslást tanult. A gyógyszerészethez ilyen megközelítéssel, szemlélettel tért vissza, amikor első gyógyszerészettörténeti témájú cikkeit publikálta. 1905-től kezdte gyűjteni a gyógyszerészet történetének tárgyi és írásos emlékeit, amelyet 1948-ban róla neveztek el. A gyűjtemény 1968-ban a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum tulajdonába került, az. értékes könyvtár továbbra is Ernyey József nevét viseli. Ernyey bölcsészeti munkásságának állomásait jelzik a Magyar Nemzeti Múzeumban, annak éremtárában, a Nemzeti Könyvtárban, majd a Természettudományi Múzeumban eltöltött évek, ez utóbbinak ő volt az. első kinevezett igazgatója. A Tudományegyetemen gyógyszerészettörténetet adott elő, a Műegyetemen a cseh nyelvet tanította. Sokoldalú nyelvtudását bizonyítja számos fordítása, a különféle szláv nyelven (cseh, szlovák, horvát, ukrán) kiadott könyvről írott recenziói. Magukénak vallják Ernyeyt a történelem segédtudományait müvelök, hiszen a numizmatika mellett családtörténeti kutatásai is jelentősek. A néprajzosok is szívesen használják munkájuk során Ernyey etnográfiai témájú írásait. A gyógyszcrészettörténettel összefüggésben fordult érdeklődése a botanikatörténet felé, e témában is sok közleménye látott napvilágot különböző botanikai lapban, illetve a Természettudományi Közlönyben. Nem feledkezhetünk el orvostörténeti feldolgozásairól (a pestisjárványokról, régi idők orvosairól, borbélysebészeiröl) sem. Szakirodalmi tevékenysége alapján tehát lehetetlen „kategorizálni" a tehetséges autodidakta polihisztort: gyógyszerész volt vagy publicista, etnográfus vagy numizmata, muzeológus vagy botanikus, szlavista nyelvész vagy orvostörténész. Úgy tűnik, hogy egy kicsit mindegyik. Tanulmányai, írásai értékes adalékokat tartalmaznak, de - hogy ne csak a dicséret szavával éljünk - a gondolatok formába öntése nem volt az erőssége, nem ügyelt a jegyzetelés, a bibliográfiai adatok pontosságára, kézirataiban sok az elírás, mindez igen kemény feladatot rótt most a sajtó alá rendezőkre. A nagy létszámú munkatársi gárda több éves fegyelmezett és összehangolt tevékenysége nyomán közreadott kötet bemutatja Ernyey József életútját, közli szakirodalmi tevékenységének a lehetőségek szerint teljességre törekvő bibliográfiáját, tartalmazza - tematikusán csoportosítva - legfontosabb írásainak válogatott gyűjteményét, végül néhány közleményének egykorú méltatását, kritikáját. Ernyey müveinek kortárs bemutatói között találjuk a két világháború közötti évtizedek legnevesebb tudósait: Rapaics Rajmundot, Bókay Árpádot, Gárdonyi Albertet, Faludi Gézát, Mayer Kolos Ferencet, Pukánszky Bélát, Bálint Sándort. Az Ernyey József életmüvét bemutató kiadvánnyal a magyar művelődéstörténet szakirodalma gazdagodott. Kapronczay Katalin Varjassy Péter - Métncki Júlia: Egy vagy kettő? Összenőtt ikrek Magyarországon. Budapest, Kossuth Kiadó, 2008. 307 p., ill., CD melléklettel Különleges könyvvel gazdagodtak a medicina története iránt érdeklődő olvasók. Varjassy Péter és Métneki Júlia „Egy vagy kettő?" címmel az összenőtt ikrekről írtak könyvet, ami magyar nyelven a legrészletesebb feldolgozása e témának, és világviszonylatban is a legfontosabb szakirodalom körébe sorolható.
