Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 202-205. (Budapest, 2008)
KÖNYVSZEMLE — BOOK REVIEWS
A könyv különleges több szempontból is. Egyfelől a témája miatt, amely minden korban borzongással és kíváncsisággal töltötte el az embereket. Másfelől ritkaságnak számít azért is, mert a téma kultúrtörténeti és orvosi elemzése között egyensúlyt teremt. Végül különlegesnek számít CD-melléklete miatt, ami a könyv kiegészítését (egyes esetek részletesebb kifejtését és a részletes bibliográfiát) tartalmazza. Ezen a CD-n tekinthetjük meg a nagyközönség számára sokkolóbb képeket és videókat is. Métneki Júlia humángenetikus, ikerkutató. Máig népszerű olvasmány az 1997-ben (majd 2005-ben) megjelent, „Ikrek könyve" című, tudományos-ismeretterjesztő müve. Publikációinak zöme szintén a genetikai ikerkutatásokról, genetikai rendellenességekről szól. Varjassy Péter belgyógyász, háziorvos és egyben a szakmailag leghitelesebb orvostörlénészek egyike. Orvostörténeti tanulmányaiban bölcsészeket megszégyenítő precizitással ismertet és elemez egy-egy epizódot az orvostudomány múltjából. A könyv fejezetei kettőjük közös vagy külön-külön egymás mellé rendelt munkájának eredményei. Minden olyan régi és mai ismeretet megtalálunk müvükben, ami a rendellenes, összenőtt ikrekkel kapcsolatos. Nem csupán a magyarországi esetek részletes orvosi és kultúrtörténeti ismertetését kapjuk (ahogyan azt az alcím szerényen sejteti: „Összenőtt ikrek Magyarországon"), hanem világviszonylatban is korrekt kitekintést nyújt a müvük. A teljességre törekvést tükrözik már a fejezetcímek is: Tökéletesen szétvált ikrek; Összenőtt íkerformák növényeknél, ikertorzók az állatvilágban; Az összenőtt ikrek keletkezésének áttekintése; Az összenőtt ikrek osztályozása, típusaik ismertetése, stb. A könyv gerincét és egyben kuriozitását a magyar esetek összefoglalása adja. E témában ez az első részletes és teljességre törekvő áttekintés. A szerzők 1554 és 2004 között 196 összenőtt ikerre utaló forrásanyagot találtak. Ezeknek az eseteknek a sokirányú elemzése orvosok és laikusok számára egyaránt érdekfeszítő olvasmány. Figyelemre méltó tény, hogy a könyvben idézett 20. századi - jól dokumentált és tudományosan leírt - esetekből úgy tűnik, a rendellenesség kialakulásában nem genetikai hibák, hanem környezeti hatások játszhattak szerepet. A könyv nem marad adós a külföldi példákkal sem, hiszen több ezer éves emlékek tanúskodnak az összenőtt ikrek létéről. Az első írásos feljegyzés egy kétfejű fiú születéséről Kr. u. 375-ből származik Összenőtt ikrek szétválasztását 979-ben kísérelték meg először, Örményországban. A „sziámi ikrek" elnevezés az 1811-ben, Sziámban született, összenőtt fiú ikerpártól ered, akik beutazták Európát és Amerikát. A kultúra története iránt érdeklődő olvasók egyik kedvenc fejezete lehet a XII., amely áttekinti e téma néprajzi, irodalmi, orvostörténeti vonatkozásait. Ebben olvashatunk a „rácsodálás"-ról, amit évszázadokon keresztül a torzszülés fő okának tartottak. Szinte valamennyi népnél élt az a hiedelem, hogy azért jött a gyermek torzán a világra, mert várandós anyja rácsodált valamilyen torz alakra. Emiatt a várandós anyákra szigorú szabályok vonatkoztak a közösségeken belül. E törvények és szokások az elővigyázatosságot, az ilyen szerencsétlen esetekkel szembeni védelmet szolgálták. Európában a középkor folyamán kialakuló imagínáció (képzelőerő)-elmélet a 16-17. századi szerzők müveiben érte el „tetőfokát": a képzelőerőt úgy szerepeltették, mint elsőrendű emberi (és állati) erőt, amely testi jelenségek és változások egész sorát képes előidézni. A várandós anyáknak tehát ügyelniük kellett arra, hogy mire néznek, és mire gondolnak, nehogy az anyai képzelet károsan befolyásolja a magzat fejlődését. Tanulságos annak az áttekintése is, hogyan fogadták a különböző társadalmak az összenőtt „monstrumokat". Általában mindenütt teherként, súlyos tragédiaként élték meg e születéseket. Életben hagyásukat elősegítette, ha csodalényként - és nem egyértelműen csak félelmet keltő, tragédiát jósló szörnyalakként - tekintettek rájuk, vagy mutogatásukért anyagi hasznot reméltek. A könyv egészére jellemző, hogy kétféle - orvosi és történészi - tanultságú olvasót föltételez. Ez erénye és gyengesége is. A laikus (nem orvos) olvasók számára a befogadást nehezíthetik az orvosi latin kifejezések - ezek nélkül viszont talán nem tenne eleget a könyv a tudományos precizitás igényének. A mű végén a szómagyarázat részben segíti a megértésbeli akadályok leküzdését. A szerzők nem kerülik ki a problémás, nehezen megválaszolható kérdéseket sem. Az ikrek és ezen belül az összenőtt ikrek keletkezésének módjáról és okáról több régi és mai feltételezést ismertetnek. Ezek világossá teszik, hogy ma sincsenek megnyugtató válaszok, és - amint az általában jellemző az egyedfejlődés méhen belüli szakaszára - a „miértek" és „hogyanok" terén még csak félhomályban tapogatódzik az orvostudomány. Az összenőtt ikrek kialakulásával kapcsolatban sem sikerült még eldönteni a vitát az összenövés és a hasadás teóriája között. Kultúrtörténeti szempontból viszont e keletkezés-elméletek ismertetése nagyon érdekes. Hasonlóan sok a vitás pont a XIII. fejezetben áttekintett jogi és erkölcsi problémák terén. Ez a fejezet valóságos medicina-, jog- és filozófiatörténeti csemege. Embernek tekinthető-e a „monstrum"? Egy vagy két ember az összenőtt iker? (A mai napig jogi problémákat vet fel.) Van-e lelke, s ha igen, egy vagy kettő? Meg lehet-e keresztelni őket? Megilleti-e az öröklési jog, s ha igen, egy vagy két részt örököljön' 7
