Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 202-205. (Budapest, 2008)
KÖNYVSZEMLE — BOOK REVIEWS
fontos kiegészítője a további kutatásokat elősegítő ajánló bibliográfia, valamint a szövegben előforduló személynevek mutatója. Az igényes tartalom és a tetszető küllem harmóniájaként fontos kézikönyvvel gyarapodott a hazai orvostörténelem. Kapronczay Katalin Németh György (szerk.): A gyógyító számok. Források és tanulmányok a számok szerepéről az antik gyógyászatban. Szeged: Lectum, 2008. 166 p. A hippokralcsi (sic!) hagyomány és a magyar orvostörténct címmel rendezett 2006-os tanácskozás, illetve az azt megelőző hároméves kutatási program összefoglalásaként megjelent kötet a számok szerepét állítja középpontba az antik orvosi szövegekben. A Németh György ókortörténész, filológus által vezetett projekt többek között arra kereste a választ, hogy „mennyire éles határ vonható a tudományos gyógyítás és a mágia között, illetve a tudományosnak tekinthető szövegekben, például a hippokratési corpusban, mennyire mutatható ki bizonyos számok (pl. 3, 7, 9 stb.) mágikus/vallásos hagyományokból örökölt szerepe". A könyv első felében a programhoz készült fordításokat találjuk. Legnagyobb terjedelemben a hippokratészi korpuszból származó írásokat olvashatjuk (nem áll rá a recenzens keze a kötetben következetesen használt „hippokratési corpus", „myrtus" stb. típusú helyesírásra, amely nem követi az érvényben lévő magyar akadémiai helyesírást). Hippokratész mai olvasattal is lebilincselő logikával értekezik az emberi testről, az. abban felfedezett, megfigyelt - vagy belemagyarázott - törvényszerűségről, az ókorban meglátott, észrevett folyamatokról - bőségesen támaszkodva babonás hagyományokon alapuló, „le nem ellenőrzött információkra", illetve a szerző igen gazdag, képszerű fantáziájára. A tudomány mai eredményei alapján mosolyra fakaszthatja a 21. századi olvasót az ókori zseni mindenre kiterjedő, tökéletességre törekvő igyekezete, hogy azokat a jelenségeket is beleillessze saját rendszerébe, amelyek rendkívül erőltetetten sem férnek abba bele, ám nyilvánvalóan nem ilyen szemüveggel illik olvasni ezeket az írásokat. Miként későbbi tanulmányában Németh György arra rámutat, az antik világban rendkívül bizonytalan információk álltak a gyógyítók rendelkezésére olyan ma már evidens tényekről is, mint hogy a fogantatástól a megszületésig pontosan mennyi idő telik el az ember esetében. Ugyanakkor olyan alapelemről, mint a víz, kiderül, hogy megfelelő formában és minőségben, helyes módszer szerint alkalmazva majd minden nyavalyára kitűnően használható. A továbbiakban Keresztény orvosnők címszó alatt két rövid írás olvasható - ezek eléggé kilógnak a kötetből -. illetve egy indiai szövegrészlet (Garbha upanisad: A magzat titkos tanítása), amely utóbbi rendkívül szép irodalmi formában megírt szöveg, és számszerűsítve veszi sorra az emberi test összetevőit, kinyilatkoztatásszerűen és megmagyarázóan. A részletet olvasva az embert önkéntelenül elfogja a bizonyosság: „bezzeg az ókori indiaiak". A könyv második felét 6 rövidebb-hosszabb tanulmány teszi ki az említett kutatás résztvevőinek munkáiból válogatva (Németh György, Forgács Tünde, Szabó Ádám, Bajnok Dániel, Kovács Péter, Bácskay András írásai). Lzek bőségesen tartalmaznak filológiai, orvostudományi, orvostörténeti, történelmi, ókortudományi, tudomány- és társadalomtörténeti szempontból is érdekes megállapításokat, köztük olyan humoros idézeteket, mint Démokritosz (beugratós) ókori „Viagra-receptjét": „így fogsz tudni sokat kefélni: tégy ötven fenyőmagot két pohár aszúba és rámorzsolva borsot idd meg." (Bajnok Dániel: Mit számít az orvosi mágia?) Vannak ennél bonyolultabb módszerek is, mint pl. a Bácskay András tanulmányában (Számmisztika a babilóniai orvosi szövegekben) idézett babilóniai recept részlete (!), kuruzsló legyen a javából, aki le tudja utánozni: „Ezt a 25 gyógynövényt és aromatikus anyagot vágd össze, törd apróra, végy sört, mustárfü levét és erős ecetet, és add (hozzá) az őrleményhez, (a gyógyszert) zárd kemencébe, (majd) reggel vedd ki és hütsd le, adj hozzá mézet és szűrt olajat, majd (a gyógyszert) egyszer, kétszer, háromszor csepegtesd a végbelébe." A tanulmányokból kiderül, a számoknak, a mennyiségeknek mindig, mindenhol nagy jelentőségük volt. Ezek voltak hivatottak megkönnyíteni az. eligazodást a természet feldolgozhatatlan sokszínűségében. Ám az nem mindig világos, hogy miért és hogyan. Inkább az tűnik valószínűnek, hogy az emberi elmének szüksége van ritmusra, repetícióra, a monotonitás szabályozásától beálló transzra, számokba kapaszkodva talán a gyógyulást is könnyebb kivárni - ha a halál rossz forgatókönyvíróként közbe nem szól. Tomkiss Tamás
