Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 202-205. (Budapest, 2008)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK — COMMUNICATIONS - GROÁK Lajos: Az orvos-hérosztól az életmódi orvoslásig
epét mindazáltal többféle betegséggel hozták összefüggésbe, elsősorban a búskomorságért tették felelőssé (fekete epe=melaina kholé = melankólia). Határozottan szembeszáll a nedvtani monizmussal, ami szerint csak egy nedv van az emberben. Érdekes az érv, amit szembeállít vele: „... ha az ember egyetlen dolgokból tevődnek ki, akkor sohasem érezne fájdalmat, mert semmi ok sem létezne, amitől ez az egyedülvalóság létezhetne. " Érdekesen bizonyítja ez a mondat, hogy a szerző szemében mekkora jelentősége van a keveredésnek, és az általa elért egyensúlynak az életműködés és az egészség fenntartásában. Ebből pedig egyenesen következik a terápiás alapelv: az egyensúlyra törekvés az ellentétekkel való gyógyítás útján: „ ... a túltáplálás okozta betegséget hashajtással gyógyítják, azokat pedig, melyeket hasmenés idézett elő, jóltáplálással. A kimerültségből fakadó bajok orvossága a pihenés; a túlzott tétlenségből eredőké a testmozgás. Hogy mindezeket a megjegyzéseket tudatosítsam: az orvosnak szembe kell néznie mind a betegségek, mind a testi felépítés, mind az évszakok, mind az életkor jellegével: lazítani kell azon, ami feszes, és feszíteni azon, ami laza. így hozható leginkább enyhülés a megbetegedett részekre; szerintem ebben áll a gyógyítás. " Az orvosi mesterség - a tekhné - fdozófiai alapvetése ezzel véget is ért. A továbbiakban az orvosok mindennapi gyakorlati munkáját segítő, ám fdozófiai állásfoglalásoktól sem mentes diétás szakirodalomból mutatunk be példákat. Az 1. diétás könyv ismeretlen szerzője nem törődve azzal, hogy az őselemeken a filozófia már túllépett, s helyükbe a kvalitásokat, majd a nedveket tette, határozottan kijelenti, hogy az ember tűzből és vízből áll. E két elem különböző minőségeinek (pl. nedvesebb tűz, szárazabb víz) keveredési aránya határozza meg az alkati típust, de a lelki tulajdonságokat és intelligenciát is. Mert a lélek is tűz és víz keveréke, a testbe lélegzés után kerül. Betegség akkor keletkezik, ha a keverék egyensúlya erősebben kibillen. A keveredést befolyásolja a kor, a nem, a földrajzi helyzet és a klíma. Amivel az orvos korrigálhatja az elromlott keveréket: az étrend, fürdők, masszázs, hánytatás, az alvás és ébrenlét szabályozása és nem utolsó sorban a testgyakorlás. A szerző felfedezése - melynek közlésére már a bevezetőben felhívja a figyelmet - az, hogy a táplálékfelvételnek és a fizikai tevékenységnek egyensúlyban kell lennie; a szerző szavaival: „a táplálkozás és a testgyakorlás egymással ellentétes hatású, versenyeznek. A testgyakorlás felemészti a rendelkezésre állót, a táplálék kiegyenlíti a veszteséget". A betegség megelőzhető lenne, - állítja -, ha pontosan ismernénk a test felépítését, a környezeti hatások kórokozó szerepét, meg azt az életmód-szabályozást, ami az adott helyzetben megőrzi a test egyensúlyát, az egészséget. Csakhogy mindeme tényezők egyidejű, pontos ismerete lehetetlen, így a betegség kialakulhat. Ez nem következik be azonnal, az egyensúly eltolódása fokozatosan nő, és a kór csak egy kritikus érték elérésekor manifesztálódik. A szerző további felfedezése, hogy az egyensúly megingását már korán meg tudja állapítani, tehát élhet a megelőzés lehetőségeivel, de ennek módját nem árulja el, részben azért, mert a szöveg laikus hallgatóságának készült, vagy talán az orvosok közötti kenyérharc miatt. A továbbiakban főleg a tűz-víz kettősségére épült fiziológiáját, patofiziológiáját mutatja be. Például a legfinomabb víz és a leglazább tüz egészséget eredményez. Az ilyen ember sok éves koráig, olykor a késői öregségig egészséges marad. Ha nagyon sűrű a víz és nagyon finom a tüz, hideg, nedves, azaz flegmatikus természet jön létre. Az ilyen test inkább télen lesz beteg, mint nyáron, illetve tavasszal inkább, mint ősszel. Ezt szűri le a hurutos, reumás betegségek őszi-téli prevelanciájából.
