Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 202-205. (Budapest, 2008)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK — COMMUNICATIONS - GROÁK Lajos: Az orvos-hérosztól az életmódi orvoslásig
szenvedtek a nehéz, vadállatoknak való táplálkozástól, amikor kénytelenek voltak nyers, feldolgozatlan és durva tulajdonságú anyagokai elfogyasztani... " Ez az első orvostörténész tehát a helyes étrend kikísérletezését azonosítja a tekhnévçl. Ez sommás álláspont, de rávilágít a helyes táplálkozás fontosságára. Átfogó tanácsa: „Nagyobb biztonsága érdekében az embernek mindig a soványabb táplálékhoz kell folyamodnia.'" Keményen bírálja a természetfilozófusok kvalitásait. Hivatkozik „a mesterség felfedezőire, akiktől távol állt az a felfogás hogy, a szárazság, a nedvesség, a meleg vagy a hideg árt az embernek, vagy szükség van rá." Ok úgy gondolták, hogy a túl erős, durva, előkészítetlen táplálék ártalmas, „ami meghaladja az emberi természetet." Majd átmenet nélkül áttér az újabb, csupán Alkmaiónnál szereplő „fiziológiai" kvalitásokra - édes-keserü, savanyú-sós - és megállapítja, hogy ezek egymással elkeveredve „ nem okoznak fájdalmat, ám ha valamelyik kiválik közülük és egymagában fordul elő, akkor érzékelhetővé lesz, és bajt okoz." Bár a nedvekitt még nem jönnek szóba, később kiderül, hogy az édes-keserü stb. kvalitások a nedvek kvalitásai: „Az érés abból áll, hogy a nedvek keverednek és összeolvadnak egymással: egészen egybefőnek." A nedvtan alapfogalmai tehát készen állnak A régi orvostan z ban, hogy kétségeink se legyenek, hogy a nedvtan felfedezőjét tisztelhetjük a szerzőben: „Egyébként minden más, az embert kínzó baj a (nedvek) tulajdonságainak összességéből ered. " Arra, hogy egyes szofista filozófusok kétségbe vonták az orvosi szakma létjogosultságát, a 4. fejezetben így reagál: ,,... senkiről sem lehet azt állítani, hogy ő a valódi szakember. A felfedezésnek azonban itt is nagy értéke van, sok kutatást és tudást igényel. Mert a testedző helyek és a sportgyakorlatok felügyelői némiképp még ma is ugyanezzel a módszerrel igyekeznek új fölfedezéseket tenni, felderítve, mit kell egy embernek ennie és innia, hogy szervezete legjobban feldolgozhassa, és minél erősebbé váljék tőle. " Mindez alátámasztja azt a feltevést, hogy a tornamesterek tevékenyen hozzájárultak az életmódi gyógyítás kialakításához. A kezdetben konzervatívnak tűnő szerző egyre modernebb nézeteket vall. Megtudjuk, hogy a humorális szemlélet és a „szervpatológia" nem két ellentmondó, a fejlődésben egymást követő kategória, hanem kiegészítik egymást. Műve 22. fejezetében kifejti, hogy a betegségek egy részét a „testnedvek erejének rendkívüli fokozódása" okozza, másokat viszont a „szerkezel", nevezetesen az, hogy az emberben egyaránt találhatók „üreges és tölcsérszerűen öblös, kerek, tömör és laza" stb. szervek. Ezek alakjától függ, hogyan képesek fő funkciójukat, a nedvek felszívódását teljesíteni. Az elképzelés „eo ipso" primitív, mégis előrelépés. A nedvehnélethez egyenes út vezet a természetfilozófiától, a szervfunkció új gondolat, habár koraszülött oly mértékben, hogy a nedvtan tovább élt legalább a 18. századig. Morgagni, a modern kórbonctan megalapozója sem tudott megszabadulni tőle. Valószínűleg Polübosz, Hippokratész veje és a szerzője Az emberi természet című írásnak. Ez határozottan elveti az öselemeket, mint az emberi test összetevőit, ezzel szemben elkötelezi magát a négy nedv doktrínája mellett. Innen származik az a megállapítás is, hogy minden évszaknak egy adott nedv dominanciája felel meg. Ebből csak annyi látszik valósnak, hogy a nyák a téllel korrelál az évszakban gyakori hurutos betegségek miatt. A sárga epének a tavaszhoz, illetve a feketének az őszhöz való vonzódását tapasztalatilag nem lehet alátámasztani. Mi egyáltalán a fekete epe, melynek létezését már az ókorban is kétségbe vonták? Sigerist szerint a véres (fekete) hányadékot és székletet hívták így, ami e jelek rossz prognózisa miatt ésszerű magyarázat, viszont W. Muri szerint csupán kitalálták, hogy az elemekhez, kvalitásokhoz, évszakokhoz hasonlóan a nedvekből is négy legyen. A fekete
