Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 202-205. (Budapest, 2008)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — COMMUNICATIONS - GROÁK Lajos: Az orvos-hérosztól az életmódi orvoslásig

mészetfilozófiai gondolkozást azáltal, hogy az erők - dünamiszek - egyensúlyával, illetve annak hiányával magyarázta az egészség-betegség jelenségét: „Alkmaión azt mondja, hogy az egészséget az erőknek, a nedvességnek, a szárazságnak, a hidegnek, a melegnek, a keserűségnek, az édességnek s hasonlóknak az egyenletessége tartja fenn: de ezek közül egynek az uralma betegséget okoz". Az egyenletesség a görög szövegben isonomia, azaz egyenjogúság, egyenértékűség, az „egynek uralma" pedig a monarkhia^ Másik fontos töredéke: „Alkmaión azt mondja, hogy némelyik betegség az élőket a meleg vagy a szárazság szerfölötti mértéke folytán lepi meg, némelyik a táplálkozás bősége vagy hiánya folytán, másik a test bizonyos részeiben rejtezik, mint például a vérben, agyban, velőben. Máskor meg külső okokból származnak, a víztől, vidéktől, fáradtságtól, ínségtől vagy más effélétől". Nem kevesebbet mond ez a töredék, mint hogy a betegségnek van oka: az isonomia megbomlása; kiváltó tényezője: a helytelen táplálkozás környezeti tényezők, és végül van lokalizációja, ami a szervpatológia irányába mutat, holott a nedvelmélet és -patológia még kis se bontakozott. Ezzel a szintézissel Alkmaión nagy lépéssel vitte közelebb a természetfilozófiát az orvosi gondolkozáshoz. Alkmaión kortársa volt a szicíliai Agrigentumban született Empedoklész, a kísérletező természettudósok távoli előfutára. Ő végezte el ugyanis a tudománytörténet első fizikai kísérletét, amellyel a levegő anyagi természetét úgy kívánta bizonyítani, hogy egy lopó formájú vízóra - klepszüdra - felső nyílását befogva vízbe mártotta, s azt tapasztalta, hogy az edény csak részben telik meg vízzel a bennrekedt levegő miatt. Feltehető, hogy ez a tapasztalat szülte meg a légzésről kialakított elméletét is: a vér az erekben a szívműködés hatására fel-alá mozog; miközben lefelé, a zsigerek fel halad, a kiürült erekbe beáramlik a levegő, majd a visszatérő vér kiszorítja. Ez egyezni látszott a be- és kilégzéssel. A fény természetével valóban látnoki megsejtése volt: a fény parányi részecskék formájában, véges sebességgel érkezik a fényforrásból a szemünkbe. Míg Thalész a vizet, Anaximenész a levegőt, a kortárs Hérakleitosz pedig a tüzet nevezte meg öselemként, Empedoklész visszanyúlva a püthagoreus tanhoz, a négy elemet tűz, víz, föld, levegő - tette meg a Kozmosz s benne az élőlények építőanyagává. Emellett Alkmaiónt követve nagy szerepet tulajdonított az erőknek, dünamiszeknek, melyeket mindinkább kvalitásoknak hívtak, az öselemek pedig fokozatosan ezek hordozóivá degradálódtak. A kvalitások - egyben ellentétpárok: hideg-meleg, száraz-nedves, no meg a „biológiai" kvalitások: a keserű-édes, savanyú-sós ellentétpárok megfelelő (harmonikus) keveredése (krázisza) alapfeltétele nemcsak az egészségnek, hanem minden létezőnek. Fontos hogy a keveredés a Szeretet, míg a szétválás a Viszály következtében jött létre. Az előbbi szimbólum-pár ekvivalens a születéssel, míg az utóbbi a pusztulással; a szeretet természetes közege a víz, a viszályé a tűz. Empedoklész a mindaddig absztrakt kvalitásoknak élettani illetve patológiai szerepet tulajdonít. Pl. az éles látáshoz szükséges hogy a szemben tűz és víz, azaz a száraz meleg és a nedves hideg megfelelő arányban keveredjék. Ha ez nem harmonikus a pórusok eltömődnek. A gyógyítás pedig az ellentétessel kell, hogy történjék. Innen indul tehát ennek a terápiás elvnek talán máig sem befejezett pályafutása. Püthagoreus harmónia, alkamióni izonómi és empedoklészi harmonikus keverék: mindhárom egyensúlyi állapotot fejez ki, melynek megóvása elsősorban a természetes gyógyerőtől várható. Ha ez nem elég, mindinkább az életmód szabályozása segíthet. A tennészetfilozófusok sorát lezárja két gyógyító, aki nem volt orvos, sem filozófus. „ Talán nem tévedés bennük a Püthagorász által megalapozott diaita és a gimnasztika