Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 202-205. (Budapest, 2008)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — COMMUNICATIONS - GROÁK Lajos: Az orvos-hérosztól az életmódi orvoslásig

ködöt, párát jelent, míg a pneuma a testen belüli levegőt, leheletet, olykor az életet, szellemet is jelentette. Végül az aithér /éter a felsőbb, tiszta idealizált „lég" lehetett.) Kortársa volt Anaximenésznek a Számosz szigetéről politikai emigránsként a dél-itáliai Krotón görög gyarmatvárosba telepedett Püthagorász (580-500). Szemben a jón filozófusok materializmusával, ő és tanítványai a szám anyag feletti szupremáciáját vallották. A hagyomány szerint ők fedezték fel, hogy a megpendített húr hangmagassága szigorúan arányos a húr hosszúságával, s ebből, továbbá más számszerűsíthető viszonyokból arra következtettek, hogy a szám isteni eredetű és szervező, rendező szereppel bír a világban. Ez a „szám-misztika" az egészség-betegség problematikájára is alkalmazható. Schumacher szerint a logosszal, azaz az értelemmel, bölcsességgel bíró szám kapcsolatba kerül a rendezetlen, passzív anyaggal (a testtel), s ezáltal mintegy életet lehel belé: az anyag formát, funkciót kap. Ez az összekapcsolódás a harmónia (a görög szó eresztéket, összekapcsolódást jelent). Ez a normális életfunkciók, az egészség feltétele. (Más megközelítésben a formatív szám és a passzív anyag egyike az ellentétpároknak, egyesülése a harmónia, az egészség. Az ellentét kiegyenlítődése az ekvilibrium.) A mértéktelenség ételben, italban, életvitelben csökkenti a szám formáló erejét: ez a betegség közvetlen oka. Más szóval a betegség morális okokra vezethető vissza. A püthagoreusok ezt a harmóniát kívánták elérni életrendjük aszketikus keretek közé szorításával. Ez olyan tartást adott nekik, amiről Platón jóval később így írt: „Püthagorász életideált hagyott maga után, ami követőit életmódjukban mai is megkülönbözteti másoktól. Misztikus szelleme ellenére a Mester azt tartotta, hogy nem az istenek okozói a betegségnek, hanem a helytelen életmód; ebből következik, hogy az ember maga felel egészségéért". Egy három ókori szerzőnél is szereplő PUthagorász-töredék szerint minden, ami szenvedélyt kelt s a harmóniát rombolja, megsérti az isteni törvény. A legátfogóbban Porphüriosz ragadja meg a diéta lényegét: „Püthagorász legfőbb gondja az volt, hogy a test, mintegy zsinórmértékkel mérve, mindig változatlan állapotban maradjon" (más szóval, hogy az életmód őrködjék a homeostasis felett, amint az a „hippokratészi" életmód esetében is kimutatható). A húsevést elsősorban a lélekvándorlásba vetett hitük miatt tiltották. Az ajánlott étrend árpakása, kenyér, zöldségek és hal volt. Tilos volt a Mediterráneumban tápláléknak tekintett bor is, „szenvedélyeketfelkorbácsoló hatása" miatt. Idővel ellenérzések támadtak a krotóni lakosság körében a püthagoreus közösség iránt. A feszültség fokozódása miatt a Mester elhagyta a várost, majd nemsokára meghalt. Az V. század közepén a közösség végleg felbomlott, még élő tagjai szétszóródtak. A fejlődésnek abba az egyenes vonalába, ami a három milétoszi filozófust Alkmaionwà\ és Empedoklésszel, a természetfilozófiai eszme betetőzőivel összeköti, Püthagorász nem teljesen illik. Elsősorban azért, mert ő az életmódi gyógyításhoz morális megfontolások útján jutott el, nem pedig az ellentétekkel való gyógyítás megfelelő adaptációjával. Ettől függetlenül maradandó befolyást gyakorolt a görög orvosokra. Jó példa erre, hogy a Hippokratészi esküt 2000 évig mindenki a nagy koszi mesternek tulajdonította és a koszi orvosi szellem etalonját látta benne. A 20. század derekán azonban Ludwig Edelstein gondos analízissel kimutatta az Eskü püthagoreus eredetét. Az ugyancsak krotóni Alkmaion virágkora Püthagorász halálával esett egybe. Ez a filozófus-orvos állatokat boncolt, s ennek során felfedezte, hogy a szemgolyót az agyvelővel járatok, rések kötik össze. Ebből, és a többi érzékszervről tett megfigyelései alapján arra következtetett, hogy az „agyban van a vezető szellem". Jelentős lépéssel vitte előre a ter-