Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 202-205. (Budapest, 2008)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — COMMUNICATIONS - GROÁK Lajos: Az orvos-hérosztól az életmódi orvoslásig

„ .... Mert idegent vendégül hívna-e bárki a házhoz, hogy olyat nem lelhet föl, ki a közre hoz áldást; mert a jövendőt mondja, a kórt gyógyíía, vagy épít, vagypedig isteni dalnok, a dalt gyönyörünkre ki zengi? " (Od. XVII. 382-85) Az orvos tehát demiurgosz, a közösség számára hasznos, értékes ember a mindennapi életben is. Bizonyos mértékig kiváltságos helyzetüket jelzi, hogy a gyógyító mesterséget olyan családok tagjai végezték, akik eredetüket Aszklépioszra, az orvos-istenre vezették vissza. Sigerist éppen abban látja az orvosi feljegyzések hiányának okát a Homérosz utáni néhány században, hogy az ismeretek apáról fiúra, orálisan adódtak át. //. A filozófiai alapok Ez a korszak mégsem volt meddő a tudomány szempontjából. Milétosz városában, a jónok lakta kisázsiai partvidéken kivirágzott az első európai filozófiai iskola, a milétoszi természetfilozófia, melynek eszméi később jelentősen befolyásolták az orvosi gondolkozást. Első képviselője Thalész (624-546) volt, aki a világ keletkezésén töprengve arra jutott, hogy az egy ősanyagból (arkhéböl) jött létre: a vízből. Thalész kereskedő volt, egyiptomi útja során ismerkedett meg az ősi, egyiptomi-babilóniai teremtésmítosszal, amely szerint a világon a víz uralkodott. Marduk, a babilóniai istenség parancsára a víz visszahúzódott, így létrejött a szárazföld. Ez megfelelt annak, hogy az ott lakók a mocsarak lecsapolásával jutottak termőföldhöz. Thalész, aki kiváló matematikus és csillagász volt, annyit tett csupán, hogy kihagyta Mardukot a történetből. Tanítványa, Anaximandrosz bonyolultabbnak látta a világ keletkezésének, működésének okát. Ez szerinte az aperion /határtalan, végtelen, megmérhetetlen/. Erről, és minden egyébről vallott nézetei csak más szerzők töredékes idézeteiben maradtak fenn: „a létező dolgok princípiuma az aperion, mert belőle kezdődik minden, és benne enyészik el. Azért végtelen, hogy a keletkezés ne szűnjék meg. " Az aperionból váltak ki a hideg-meleg és a száraz-nedves ellentétpárok. Az aperion minden későbbi történés hordozója, mint ahogy egy-két tucat kémiai elem magában hordta, hordja az evolúció minden későbbi eredményét. Valóban, voltak gondolatai az evolúcióról is: „kezdetben az ember, mikor megszületett, más állathoz, mégpedig a halhoz hasonlított.... " Egy másik töredék szerint a más fajból való eredetét az bizonyítja, hogy születése után, szemben a többi állattal, hosszú ideig dajkálásra szorul. „Éppen ezért, ha kezdettől fogva ilyen lett volna, nem lett volna képes fennmaradni." Anaximandrosz tehát sokoldalúan vizsgálta a világ anyagi természetét és ebből kitűnő intuícióval vont le következtetéseket. Az ellentétpárok nemcsak a görög orvosi teóriának váltak integráns részévé, hanem befolyásolták az orvosi gondolkozást egészen a 18. századig. A harmadik milétoszi, Anaximenész (585-525) ismét konkrét arkhét tételezett fel, a levegőt. Ennek sűrűsödésével, ritkulásával magyarázza az ellentétek - hideg-meleg - létrejöttét. (Érdemes megjegyezni, hogy a kor görögjeinek a levegőről más képzeteik lehettek, mint nekünk. Elég csupán arra utalni, hogy két, sőt három levegő-fogalmuk volt: az aér levegőt,