Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 200-201. (Budapest, 2007)
TANULMÁNYOK — ARTICLES - PÁSZTOR Emil: Orvosegyetemi oktatás hazánkban 1769 és 1971 között, különös hangsúllyal az anatómiára és a koponyatanra
Leber compendium-szerü könyvében az egész anatómia 412 oldalra sűrítve jelent meg. A koponyát calvariára, nyolc csontból álló koponyatetöre (a mai ismereteknek megfelelően), és két maxillára osztják fel. A maxilla superior 13 csontot foglal magában (ma nem foglalják az arccsontokat egységbe, a maxilla elnevezés a felső állcsontot jelenti), a maxilla inferior elnevezés alatt pedig ma a mandibulát, az állkapcsot értjük. Winslow tankönyve nagyon precíz és rendszerező, minden egyes koponyacsontot tizenkét szempont szerint jellemez: általános leírás, forma, alak, külső és belső kiemelkedések és behorpadások, kapcsolatok, használat, stb. Az os frontale-t os coronale-nak nevezi. Korábbi szerzők munkásságával nem foglalkozik. Albinus tankönyve viszont nagyon is részletesen hivatkozik korábbi forrásmunkákra, főleg Vesalius (1514-1564) és Eustachius (15??-1574) tanulmányaira. Az említett könyvek a koponya izületeit, az állkapocs izületén kívül, a nem vagy alig mozduló izületekként tárgyalják (symphisis immediata firma) és elkülönítenek 1. harmónia (ma sima felszinűnek nevezett) izületeket az orrcsontok között, 2. suturat az agykoponya csontjai között és 3. gomphosist a fogak izesülésére. Joseph Jakob Plenck (17357-1807), aki a Nagyszombati Egyetem első öt kinevezett orvosprofesszorának egyike, a sebészet, szülészet és (Trnka mellett) az anatómia tanára, írt egy kitűnő, latin nyelvű, összefoglaló anatómiát a diákok tanulásának megkönnyítésére: Primae lineae anatomes in usum praelectionum. A munkát az Egyetem főigazgatójának, Galánthai Fekete Györgynek ajánlja, megjegyezvén, hogy már nem vagyunk teljesen a külföldre utalva az orvosegyetemi oktatásban és „kiűzetnek a méregkeverő kuruzslók" is. 7 Számomra teljesen meglepőnek tűnt a teljes terjedelmében csupán 309 oldalas műben a funkcionalitás csírája (amit 200 évvel később Szentágothainál látunk mesteri módon kidolgozva): „... a tantárgyak közül kiemelkedik az (ti. az anatómia), amelyik az emberi test szerkezetét mesterien összerótt alkotórészeire bontja."... „... az anatómia kifejtésekor az egyes testrészeket nem csupán bonctanilag, hanem élettanilag, és kórtanilag is bemutatom." Az 1780-as évektől érvényben volt Bécs, Prága, Krakkó és Pest egyetemein az orvosi diplomák viszonossága, de 1804-ben Bécs ezt visszavonta. II. József rendeletbe adta, hogy az Egyetemen az oktatást német nyelven is be kell vezetni. Ez az utasítás viszont bátorítást adott azoknak, akik a magyar nyelű oktatás bevezetését tekintették fontos hazafiúi kötelezettségüknek. A magyar orvosi, és ezen belül az anatómiai szaknyelv kialakulását jelentősen gátolta az a káosz, amely az orvosi szaknyelvben általában a világban mutatkozott. Az ezredforduló első századaiban, így Galénosz (129201) idejében és később is főleg a görög elnevezéseket használták, amelyek a középkorig a latinnal és az arabbal keveredtek. Vesalius (1514-1564) próbált rendet teremteni a zűrzavarban, egyes kifejezéseket eltörölt, más arab és görög elnevezéseket latinra fordított, és a latint tette a terminológia nyelvévé. Egyetértés hiányában a probléma megoldatlan maradt, bár többen próbálkoztak reformokkal. Többek között Joseph Hyrtl (1810-1894) 8 , aki 7 A korszak legelismertebb szakemberei és tankönyvírói: Albrecht von Haller (1708-1777) svájci anatómus; Giovanni Battista Morgagni (1682-1771) olasz anatómus, Johann Friedrich Meckel (1714-1774) német anatómus Johann Gottfried Zinnius (1727-1759) német anatómus, botanikus; William Hunter (1718-1783) angol orvos, anatómus, Josaias Weitbrecht (1702-1747) német anatómus, Augustin Friedrich Walther (1688-1746) német orvos. s Joseph Hyrtl Kismartonban született, de már gyermekkorában Ausztriába került, nem is beszélt magyarul. Korának egyik leghíresebb anatómusa, közel 30 éven át volt a bécsi egyetem anatómus tanára. A magyarok iránti szeretetét nyíltan hangoztatta: „Szerencsémnek tartom, hogy magyar vagyok". 1873-ban választották meg a MTA tiszteleti tagjának.
