Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 200-201. (Budapest, 2007)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - FAZEKAS Tamás: A pitvarremegés áttekintő története

fibrillációt a pitvarokban egy időben jelen lévő, újra meg újra véletlenszerűen keletkező és egy-két cm-es propagáció után kialvó, funkcionális reentry-körö(cské)k, aktivációs hullámfrontok (multiple wavelets) tartják fönn. Az 1970-es években a Maurus A. Allessie vezette maastrichti kutatócsoport izolált nyúlpitvarizom-szeleteken és Langendoff szerint perfundált kutyasziven vizsgálták a mesterségesen előidézett pitvarfibrilláció excitációs mintázatát, s aprólékos, multielektródos térképező technikával megerősítették Moe elméletét: kimutatták, hogy mindkét pitvarban legalább három funkcionális reentry-körnek, aktivációs hullámfrontnak kell egyidejűleg jelen lennie a pitvarremegés tartós fönnmaradásához. Azt is igazolták, hogy fibrilláció morfológiailag ép pitvarizomban, funkcionális alapon is kialakulhat (leading circle hipotézis). Allessie munkacsoportjának (Wijffels és mtsai) a 90-es években különlegesen instrumentait, pitvarfibrillációba vitt éber kecskéken végzett in situ kísérletei újból forradalmasították a pitvarfibrilláció-kutatást: tőlük származik az elektromos és szerkezeti átépülés (pitvari remodelling) fölfedezése és sokrétű jellemzése. A tachycardiaindukálta elektromos, mechanikai (contractilis) és strukturális remodelling (atrial fibrillation begets atrial fibrillation = a pitvarfibrilláció újranemzi önmagát) fölfedezése és a pulmonalis visszerekből kiinduló extrasystolék patogenetikai szerepének fölismerése a 90-es évek második felében új irányt és lendületet szabott a pitvarfibrilláció-kutatásnak: a korábbitól teljesen eltérő platformra helyezte a kórképre vonatkozó elméleti és klinikai ismereteket, s ami még ennél is fontosabb: az arrhythmia gyógyításának új korszakát is megnyitotta. Michel Haissaguerre (*1955) munkacsapatának eredményeit, ahogy az a fontos, új tudományos fölfedezésekkel lenni szokott, kezdetben kétkedve fogadták. Anatómiaiszövettani vizsgálatok már régebben bizonyították, hogy a bal pitvari myocardium 2-4 cm mélységben, kesztyűujjszerűen betüremkedik a pulmonalis vénák (PV) lumenébe; ezeknek az izomnyúlványoknak azonban nem tulajdonítottak fiziológiai és kórtani jelentőséget. A bordeaux-i szerzők azonban észrevették (1994), hogy vannak olyan betegek, akiknek a pitvarfibrillációs rohamát gyakori „pitvari" extraszisztolék (ES), ES-sorozatok gyújtják be. Elektródkatéteres (elektrogram) térképezéssel kimutatták, hogy a „trigger-ES-k" a tüdőviszszerekbe betüremkedő myocardium-nyelvekböl indulnak ki, amelyekről később az is kiderült, hogy olyan sejtcsoportokat tartalmaznak, amelyek spontán ingerképzésre (diasztolés depolarizációra, korai és/vagy késői utódepolarizációra) képesek. A PV-ES-ek kórnemző szerepét megerősítette, hogy a négy vénaszájadék transzkatéteres rádióhullámú izolálásával (pulmonalisvéna-izoláció = PVI) számos beteg visszatérő ritmuszavarát sikerült megszüntetniök. Kiderült tehát, hogy a pitvarremegés Engelmanntól, Rothbergertől és Winterbergtől, majd David ScherjXôX (1899—1977) favorizált ektópiásfókusz-elmélete, amely a gyors egymásutánban kisülő ingerképző gócokat tekinti legfőbb patofiziológiai tényezőnek, ugyanúgy jelen lehet, mint az ingerület körforgása (circus movement/multiple wavelet reentry). Scherf és mtsai akonitint helyeztek emlős állatfajok pitvarának elülső falára, s az Na

fcsatornák inakúvációját gátló, arrhythmogen (kóros automáciát és korai/késői utódepolarizációt okozó) Veratrum-alkaloiddal multifokális tachycardiát, pitvarlibegést vagy fibrillációt tudtak előidézni. Scherf határozottan szembehelyezkedett a reentry-hipotézissel: „These results cannot be explained by the circus movement theory of Lewis. They can only be explained by assuming that auricular flutter or fibrillation are initiated by rapid impulse formation in a single center." Ma már egyértelmű, hogy a pleomorf kóreredetű pitvarfibrilláció föllépésében és fönnmaradásában az ingerület körfogásának és non-reentry (fokális automatikus) mecha-