Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 200-201. (Budapest, 2007)
TANULMÁNYOK — ARTICLES - FAZEKAS Tamás: A pitvarremegés áttekintő története
körülmények között, minden bizonnyal önkísérletben, 29 évesen elhunyt Mines bizonyította, hogy az elektromos impulzus körmozgásának fönnmaradását (circulating excitation) többek között a szívizom refrakter szakának rövidülése és/vagy az ingerületvezetés lassulása (egyirányú blokkja) teszi lehetővé. Föltételezte, hogy ezeknek az elektrofiziológiai eltéréseknek a klinikai arrhythmiák (paroxysmusos tachycardiák, fibrilláció) létrejöttében is szerepe van. Tőle származik a reciprok ritmus kifejezés. Igazolta, hogy a reciprok tachycardia jól időzített extraingerrel (extrasystoléval) kiváltható vagy megszakítható, s rámutatott, hogy nem megfelelő időpontban alkalmazva kamraremegést is okozhat. [A vulnerábilis fázis szakkifejezést csak később, 1940-ben vezette be a VF-kutatásban jeleskedő Carl J. Wiggers (1883—1962)]. Mines vizsgálatait máig érvényesen Walter Edward Garrey (1874—1951) egészítette ki: a 2 cm széles izomgyürű vastagságának megfelezésével, keskenyebbé tételével, azaz az újraingerelhető szívizomtömeg csökkentésével meg tudta előzni a fibrilláció (circus contractions) tartós fönnmaradását, s a kritikustömeg-teória kidolgozásával lerakta a pitvarfibrilláció sebészeti (maze/útveszto) és katéterablációs terápiájának alapkövét. Garrey valójában 45 évvel Gordon Moe (1915-1989) hipotézise előtt fölvázolta a pitvarfibrilláció multiple waveletelméletét: „In small masses of tissue blocks may exist, but the time necessary for the impulse to traverse all available circuits is within the refractory period and the mass contracts as a unit and fibrillation is thus impossible. In larger masses this is not true for the larger mass the greater the possible number and length of circuits, and the greater the probability that each impulse will circulate until it reaches tissue which has once contracted but has passed out of the refractory state; thus a continuous circulation of impulses is inaugurated, which is fibrillation." Lewis-t Mines és Garrey eredményei is inspirálták. 192l-ben DruryvdX és Iliescuval pitvarfibrilláló betegek EKG-it tanulmányozva arra a következtetésre jutottak, hogy e klinikai arrhythmiaformát is circus movement okozza. Dolgozatuk összegzésében így írtak: „A study of the the time movements of the electrical axis of the auricle confirms in a striking manner the conclusion which has been drawn from experiments in animals, namely, that in fibrillation a single circulating wave controls the beating of the auricles. But this central or circulating wave does not run the constant course which it pursuses in flutter; there is very suggestive evidence that the plane of movement alters from time to time." Ez annak a pitvarfibrilláció-formának szakszerű leírása, amelynek fönnmaradásáért egy domináns, környezetét „fibrillációs vezetéssel" újra meg újra depolarizáló ingerületi körforgás a felelős. A kanadai Stanley Nattel és munkatársai számítógépes/digitális térképező (mapping) eljárással nemrégiben kimutatták, hogy ilyen pitvarfibrilláció-típus (single-circuit/mother-wave reentry) valóban létezik. A 20. század első felének Magyarországából számos lángelme emigrált az USA-ba. Ezek egyik legnagyobbika Neumann János (1903—1957) volt. Játékelméletének megalkotása mellett legmesszehatóbb tudományos teljesítménye a számítógép elveinek kifejlesztése és megépítése volt. Ez az élő és élettelen természettudományokban egyaránt óriási fejlődést gerjesztett. Gordon Kenneth Moe (1915—1989), a Masonic Medical Research Laboratory (Utica, NY) legendás orvoskutatója már az 1950-es években ki akarta aknázni szív-elektrofiziológiai kutatásaiban a matematikai/számítógépes modellezésben rejlő lehetőségeket, s fölhasználásával tovább tudta fejleszteni Mines, Garrey és Lewis circus movement (reeentry) elméletét. A pitvarfibrilláció önfenntartó természetének magyarázatára kidolgozta a multiple wavelet teóriát. Hipotézisének mindmáig érvényes alappillére, hogy a
