Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 200-201. (Budapest, 2007)
TANULMÁNYOK — ARTICLES - FAZEKAS Tamás: A pitvarremegés áttekintő története
varfibrillációban szenvedő betege közül 73-ban sikerült 2-2,6 g/die kinidinnel a sinusritmust helyreállítani; három esetben „Adams-Stokes-szerű tünetkocomplexust" észlelt „átmeneti pulzustalansággal, hosszú légzési pausával és epileptiform görcsökkel". A három tudatvesztéssel járó rosszulléten kívül három artériás thromboembolisatiót is észlelt, egy beteg hemiplegiája irreverzibilis maradt. A kinidin okozta hasmenést nem tartotta a terápia folytatása akadályának, mivelhogy ópium-tincturával jól tudta befolyásolni. Dolgozatának megbeszélésében határozott következtetésre jutott: „vizsgálataink szerint az idült pitvarremegés befolyásolhatatlanságának a dogmája nem áll fenn". Csak az 1960-as években - a tartós ágy melletti és ambuláns EKG-monitorozás bevezetése után - derült ki, hogy a kinidin-syncope hátterében paradox arrhythmogen {proarrhythmias) hatás, extrém kamrai repolarizáció (QTU)-megnyúlás talaján föllépő kaotikus (torsades de pointes) ventricularis tachycardia (VT) áll, amely esetenként kamrafibrillációba (VF) megy át, és hirtelen szívhalált okoz. A kinidin okozta kamrai ingerületvezetés-depresszió (QRS-komplexus-kiszélesedés) és contractu itas-csökkenés patomechanizmusát Gottsegen György (1906—1965) és Östör Erika (* 1935) in situ patkányszíven és izolált nyúlpitvarfülcsén tanulmányozta. Megállapították, hogy a negatív kronotrop és dromotrop hatás isopropylnoradrenalinnal (izoproterenollal) megelőzhető. Eredményeiket 1962-ben magyarul, 1963-ban angolul, az American Heart Journalben is közölték. A 20. század leggyakrabban alkalmazott antiarrhythmiás gyógyszeréről, a kinidinről, az utóbbi negyedszázadban, a bizonyítékalapú orvoslás korában, bebizonyosodott, hogy a betegek 2-8%-ában életveszélyes kamrai tachyarrhythmia! okoz, növeli a pitvarfibrillációban szenvedő szívbetegek hirtelen halálozását, és gyakran (1040%) idéz elő hasmenést (amely hypokalaemiát/hypomagnesaemiát okozva fokozza a kamrai tachyarrhythmia-készséget). A kinidin paradox arrhythmogen (proarrhythmiás) hatásának elektrofiziológiai mechanizmusát munkatársaival e sorok szerzője is kitartóan tanulmányozta, s több „kinidin-syncopét" észlelve idehaza is ráirányította a figyelmet ezen egyébként igen hatásos antiarrhythmicum körültekintő alkalmazásának szükségességére. A korábban nagyon népszerű gyógyszert ma csak ritkán (a proarrhythmiás mellékhatás föllépésének valószínűségét csökkentő verapamillal kombinálva) rendeljük; a pitvarfibrilláció 2006. évi amerikai + európai (AFIA/ACC/ESC) vezérfonala már sem a sinusritmus helyreállítására, sem annak megtartására alig javasolja a kinidinkezelést (IIb osztályú, C evidenciaszintű ajánlás). Amiodaron A pitvarremegés megelőzésének mindmáig lehatásosabb és legbiztonságosabb gyógyszere az amiodaron. Fölfedezésében fontos szerepe volt az emberi találékonyságnak, a serendipitynek: a tudatosan nem keresett, nem várt fölismerésnek. Ezt a műszót a brit polihisztor, Horace Walpole (1717—1797) alkotta 1754-ben véletlenül megesett fölfedezéseinek jellemzésére. A szívizom refrakter periódusát erősen megnyújtó antifibrilláns amiodaront 1946-ben fedezték föl. Anrep (angina pectorisban szenvedő laboratóriumi asszistensének beszámolója alapján) rájött, hogy az Iránban őshonos, az arab és egyiptomi gyógyászatban „görcsök" megelőzésére adott Ammi Visnaga (Umbelliferae; khella) gyógytea egyik hatóanyaga, a khellin simaizom-görcsoldó és koszorúértágító (antianginás) hatással bír. Ezen az úton elindulva, a brüsszeli Labaz gyógyszergyár vegyészei olyan jódtartalmú khellin (benzofurán)-származéko(ka)t szintetizáltak, amelyek egyikéről világhírű szívgyógyászok, a
