Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 200-201. (Budapest, 2007)
TANULMÁNYOK — ARTICLES - PÁSZTOR Emil: Orvosegyetemi oktatás hazánkban 1769 és 1971 között, különös hangsúllyal az anatómiára és a koponyatanra
ben három boncolásának leleteit ismerteti. Davida 1881-től Kolozsvárott az anatómia tanára lett 1921-ig, nyugdíjba vonulásáig. 1921-ben viszont felkérték, hogy a Kolozsvárról menekült és végül Szegeden helyet talált új egyetemen szervezze meg az Anatómiai Intézetet, amit 1921 és 1929 között sikeresen teljesített. Ezt elvégezvén a tanszéket rövid időre unokaöccsének Davida Jenőnek (1884-1929) adta át, aki még tanársegéd korában, 1914-ben adta ki Tájbonctan, különös tekintettel az orvostanhallgatók igényeire c. munkáját (Mai Henrik és fia kiadása, Budapest). A könyv előszavában, amelyet még Kolozsvárt 1913 novemberében írt, sajnálattal említi, hogy a tetemes költségek miatt nem volt lehetséges a Táj anatómiában ábrákat közölni, de a könyv így is nagy hiányt fog pótolni, mivel csak a nagyon drága külföldi munkák álltak diákjaink rendelkezésére. De azért megemlíti, hogy Mihálkovics 1888-as Ember bonctanában a tájbonctanról is írt fejezeteket. Nem említi viszont Lenhossék Mihály Útmutatás...c. könyvecskéjét, amelyet joggal nevezhetnénk,szerény véleményem szerint, a tájbonctan 1900. évi „előfutárának". Davida Táj bonctanában a fej és nyak tájbonctana a 256-oldalas könyv több mint 1/3-át teszi ki, amiből a fej 67 oldal. Az egyes képletek fekvését rétegről rétegre tárgyalja. Davida Jenőt Kiss Ferenc követte 1934-ig, a Budapestre történt meghívásáig. Gellért Albert (1894-1967) 33 éven át (1933-1967) állt a tanszék élén. Fő kutatási területei az anatómia és a szövettan különböző területei voltak, kidolgozta a paraffinos anatómiai készítmények technikáját. Több tankönyv írásában, Kiss professzor munkatársaként, vett részt. Még tanársegéd korában egy érdekes előadást tartott kutatásáról: A sympathicus viszonya az V., VIL, IX., XL, és XII: agyidekekhez, amely viszonyok különbözősége alapján az agyidegek három csoportba oszthatók. Ez nyomtatásban is megjelent (Szegedi Városi Nyomda, 1932). Mihálik Péter (1903-?) Budapesten mint magántanár 1934-ig dolgozott. Kolozsvárott az anatómiai tanszék vezetését 1940 és 1944 között látta el, majd az újabb román megszállás elől előbb Budapestre, majd Dél-Afrikába vándorolt ki. 1945-ben rákerült arra a listára, amelyben a románok felsorolják az egyetemről eltávolítandó 29 egyetemi tanár nevét. 1940ben, Kolozsvárott a Minerva Kiadónál jelentette meg Az ember rendszeres anatómiája című tankönyvét. Péter Mihály marosvásárhelyi orvostörténésztől tudtam meg - Magyar László András segítségével - hogy ő maga ebből a tankönyvből tanult, amely „nagyonpontos, és rendszeres munka volt, minden benne volt, de egy fölösleges szó sem". Mihálik DélAfrikába, majd ismét az USA-ba költözött. Főleg a vegetatív idegrendszer kutatásával foglalkozott. A természettudományok területén az Egyetem további neves tagjai voltak, akikről meg kell emlékeznünk: Brassai Sámuel (1797-1897) a kolozsvári unitárius kollégiumban tanult és 1937-től közel tíz évig, mint a filozófia tanára működött ugyanott. 1859-től 1872-ig ismét a kollégiumban tanított földrajzot, történelmet és természettudományokat. A Kolozsvári Egyetem megalapításakor az első kinevezett nyilvános rendes tanárok között szerepelt és 1872-1884ben matematikát tanított. 1879-80-ban az egyetem rektorának választották. Nyugdíjba vonulása után (1884) még szanszkrit nyelvet és nyelvfilozófiát tanított, művelte a botanikát is. Az MTA levelező tagjának 1837-ben, rendes tagjának 1865-ben, tiszteleti tagjának 1887-ben választották meg. Egyike volt a legjelentősebb polihisztori egyéniségeknek, sok tankönyvet és még több tudományos ismeretterjesztő munkát írt.
