Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 200-201. (Budapest, 2007)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - PÁSZTOR Emil: Orvosegyetemi oktatás hazánkban 1769 és 1971 között, különös hangsúllyal az anatómiára és a koponyatanra

Török Aurél (1842-1912) 1867-ben szerzett orvosdoktori oklevelet a Bécsi Egyetemen, majd a Pesti Egyetem Élettani Intézetében dolgozott. 1869-től a kolozsvári Orvossebészeti Tanintézetnél az élettan, a szövettan, az orvosi fizika továbbá a kórbonctan és a törvényszéki orvostan nyilvános rendes tanára lett. Egy éves németországi tanulmányútja után 1872-ben a Kolozsvári Egyetem Orvosi karának Bonctani Tanszékére nevezték ki. Ezt az állást 1878-ig töltötte be. Broca-hoz ment egy évre,, majd amint hazaért hozzálátott egy antropológiai múzeum szervezéséhez. 1881-ben a Budapesti Egyetem Bölcsészeti karán felállított Embertani Tanszék tanárává nevezték ki. Eközben lefordította (Pethő Gyulával közösen) és megjelentette Paul Topinard (1830-191 1) híres antropológus könyvét {Az anthropológia kézikönyve. Bp. 1881. 768 old.). Felkérésre nagyon eredményesen vett részt egy nemzetközi kraniometriai rendszer, a "frankfurti megegyezés" létrehozásában. 1892-ben az MTA levelező tagjának választották. Nagy figyelmet keltett az MTA-n 1893-ban tartott előadása, amely a következő évben nyomtatásban is megjelent. Öröm volt számomra is ennek tanulmányozása, mikoris a legnagyobb precizitással és a legapróbb különbségeket figyelembe véve hasonlítja össze egy kétéves gyermek és három, különböző korú gorilla koponyáját. Török Aurél fontos feladatot teljesített, amikor Entz Gézával (1875-1943, zoológus, MTA lev. tag: 1910, r. tag: 1932) lefordította Ch. Darwin A fajok eredete c. müvét (Budapest, 1884). Apáthy István (1863-1922) az összehasonlító bonctan tanára, kiváló szövettani technikával rendelkezett. 1881-től 1919-ig a Kolozsvári Egyetemen az állattan és összehasonlító bonctan ny. r. tanára volt. 1885-ben egy érdekes dolgozata jelent meg az MTA kiadásában: A simaizomzat gyarapodásáról és pótlódásáról címmel. 1898-ban az MTA levelező tagja lett. 1903-1904-ben az egyetem rektora volt. 1918-ban a Kolozsvári Nemzeti Tanács elnöke, 1918-1919-ben Kelet-Magyarország főkormánybiztosa lett. A bevonuló román hatóságok letartóztatták, előbb halálra, majd 15 év fegyházra ítélték. 1920-ban kegyelemmel szabadult. Az újonnan alakult Szegedi Egyetem állattan tanára lett. Ónodi Adolf (1857-1919) Mihálkovics tanár mellett dolgozott az anatómiai tanszéken, de teljesen a klinikum felé fordult, főleg gégészettel foglalkozott. Nemzetközi hírnevét egy 1915-ben írt A gégebeidegzés problémái harctéri esetek kapcsán című tanulmányával szerezte meg. A gége beidegzésére, valamint az orr- és az orrmelléküregek morfológiájára vonatkozó kutatásai, valamint szemléltető atlaszai ismertek és használatosak voltak minden külföldi klinikán. 1896-ban az MTA levelező tagjának választották. Csáky Albin közoktatási miniszter látogatása után jelentős fejlesztések következtek az egyetemen és 1902-ben fel is avatták az egyetem új központi épületét. 1918-ban a Köztársasági Kormány törölte Ferenc József nevét az egyetem címéből. 1919 elején a román katonaság megjelenésével az egyetem felbomlott, a tanárok egy része Budapestre menekült. 1919 májusában a román állam mindenestől eltulajdonította az egyetemet és az újrainduló egyetemen csak román nyelven adtak elő. /. Ferdinánd, román király pedig 1920-ban, még a Trianoni döntés előtt, felavatta a román egyetemet. Az Erdélyben maradt magyar tanárokat az Erdélyi Múzeum Egyesület orvostudományi szakosztálya igyekezett összefogni. Szállási Árpád (1997) részletesen ír ezekről „az elfelejtett" évekről. A Múzeum Egyesület tagjai rendszeresen tartottak szakelőadásokat, amelyeket az Értesítő-ben jelentettek meg. Kongresszusokat is szerveztek, az Értesítők anyagát pedig két évenként kötetben adták közre. Az Értesítő 58., utolsó kötete 1944-ben jelent meg, amelyben Haynal Imre és munkatársai közleményei mellett még Surján László és Obál Ferenc professzor is írt ta-