Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 200-201. (Budapest, 2007)
TANULMÁNYOK — ARTICLES - PÁSZTOR Emil: Orvosegyetemi oktatás hazánkban 1769 és 1971 között, különös hangsúllyal az anatómiára és a koponyatanra
Berlin, Heidelberg, New York). 4. Functionalis anatómia (Medicina Könyvkiadó, Bp. 1971, (bővített kiadás 1994, Réthelyi Miklóssal). 5. M.A. Arbibbal közösen: Conceptual Models of Neural Organization (1975, Cambridge,Mass.). Munkásságát értékelve számtalan akadémia, egyetem, intézet és szakmai szervezet választotta meg szerte a világban rendes vagy tiszteleti tagjának. A Magyar Tudományos Akadémia 1948-ban levelező, 1967-ben rendes tagjának választotta, az MTA alelnöke 1973-76, ideiglenes elnöke 1976-77, elnöke 1977-85 között volt. 1985-94 ben országgyűlési képviselő, 198589-ben az Elnöki Tanács tagja volt. Ma is tanulságos és szórakoztató elolvasni az Interneten (http://www.parlament.hu/naplo34/014/0140056.htm) Szentágothai szellemes felszólalását a Parlamentben a nemzetiségek parlamenti részvételének tárgyában. 1950-ben kapott Kossuthdíjat. Egy másik, anekdota szerű, de igaz történet: Szentágothai Kádár János osztálytársa volt az elemiben. Egy szavahihető barátom édesapjának mesélte Szentágothai, hogy mindig Kádár - akkor még Csermanik - a jó tanuló írta meg leckéit uzsonnáért cserébe. Vájjon, azért lett-e képviselő is, cserébe a libamájas szendvicsekért? Az 1971-ben megjelent háromkötetes, több mint másfélezer oldalas tankönyvének bevezetőjében kifejti koncepcióját a funkcionális anatómiát illetően, és a következőket mondja: „Ez a tankönyv egy kísérlet az orvostudomány alapját képező teljes normál morphologiai ismeretanyagnak (anatómia, tájanatomia, szövettan és fejlődéstan) konzekvensen alkalmazott functios szemléletben való egybeolvasztására. " ,^4 lexikális jellegű tananyag radikális csökkentése elsőrendű törekvésem volt...," „... a funkcionális szemlélet mégis szükségszerűen növelte a könyv terjedelmét" „Az általános orvosi működés szempontjából ma már nem szükséges megkívánnunk a koponyáról azokat az abszolút anatómiai ismereteket, amelyeket a klasszikus anatómia anyaga előírt. Helyette leírásunk arra törekszik, hogy az általános orvoslás gyakorlati igényei számára nélkülözhetetlen általános tájékozottság mellett súlyponlilag azokat a részleteket ismertesse meg, amelyek nélkülözhetetlenek a koponyában elhelyezett agyvelő, érzékszervek, zsigeri szervek, úgyszintén ezek vérellátása és az agyidegek megértéséhez. E cél érdekében a minimumra redukáljuk az egyes koponyacsontok leírását, és e téren csak annyit adunk erősen sematizálva, amennyi az egész koponya főbb tereinek és összeköttetéseinek megértéséhez szükséges." Valóban, ha összehasonlítjuk Szentágothai leírását a koponyacsontok morfológiájáról az 1770-es évek említett latin nyelvű és az 1880-as évek magyar nyelvű és a magyarra fordított könyvekben szereplő adatokkal, ez utóbbiakat bővebbnek, részletesebbnek találjuk. Ugyanakkor Szentágothai megfogalmazásában minden tisztább, érthetőbb és sokkal használhatóbb részünkre. Több marad meg számunkra az elmondottakból, a leírtakról. Érdekes viszont, hogy Szentágothai szerint az os ethmoidale (rostacsont) az arckoponya csontjai közé sorolandó, amelyeknek így együttes száma, az állkapoccsal együtt, tizenöt lesz. Az agykoponya csontjainak száma viszont hétre csökken. Kétségtelen, hogy a rostacsont nagyobb része az orr rendszeréhez tartozik, és csak kis része vesz részt a koponyaalap elülső részének kiképzésében. Az anatómusok többsége mégis az agykoponya csontjaihoz sorolja. Ezt teszi Albinus és Winslow már a 18.sz.-ban. Szerény véleményem szerint a Szentágothai által „kísérlet"-nek titulált feladat, a funkcionális anatómia megírása, nagy hazai és nemzetközi sikerrel járt. A tankönyv legutóbbi kiadása: Funkcionális Anatómia 1-3, egyetemi tankönyv, Szentágothai János, Réthelyi. Miklós. - 8., átdolg. és bőv. kiad.., [utánnyomás]. - Budapest, Medicina, 2006.
