Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 200-201. (Budapest, 2007)
TANULMÁNYOK — ARTICLES - PÁSZTOR Emil: Orvosegyetemi oktatás hazánkban 1769 és 1971 között, különös hangsúllyal az anatómiára és a koponyatanra
1934-től 61-ig, nyugdíjba vonulásáig, mint az Anatómiai Intézet nyilvános rendes tanára működött. Tudományos kutatásának legfontosabb területe a vegetatív idegrendszer és a mikrocirculatio anatómiája. 1945-49-ben az Orvoskar dékánja. Tankönyvei közül a Tájanatómiát még adjunktus korában írta és Budapesten a szerző saját kiadásában, 1922-ben jelent meg. Az Orvostörténeti Könyvtárban kezembe került példányt a szerző „dr. Pólya Jenő egyetemi magántanár úrnak teljes tisztelettel dedikálta. Gondolom, hogy a híres sebész örömmel vette az értékes ajándékot, amelynek szövegét a Bethánia-egylet könyvnyomdájában 30 , a színes ábrákat pedig egy Müncheni műintézetben nyomták. A Táj anatómia létrehozásában a szerzőt az az alapvető megfontolás vezette, hogy a képletek tájbonctani viszonyai és azok felkeresésének módja szorosan összefügg egymással. Az emberi test tájbonctani feldolgozását 40 régióban végzi el 65 (51 színes és 14 szövegközti) ábrával. Csak példának említem, hogy a 40 régióból 11 esik a fej- nyak régióra és 13 a váll-, kar-, kéz- területére. A testüregeket nem tárgyalja, mert azokat a leíró anatómiai tankönyvek és atlaszok általában ismertetik. Közel 40 év múlva, 1961-ben, a Tájanatómiá-nak már 6. kiadása jelent meg. A Rendszeres bonctan c. tankönyvet szerkesztette és a következő társszerzőkkel együtt írta: Gellért Albert egyetemi rk. tanár (Szeged), Botár Gyula magántanár (Szeged), Gáspár János magántanár (Szeged), Mihálik Péter magántanár (Budapest), Rőlich (Vereby) Károly magántanár (Pécs), Boros Sándor tanársegéd (Szeged). Két kötetben, (Szegedi Városi Kiadó, Szeged, 1939). A tankönyv több kiadást ért meg. A Semmelweis Orvostörténeti Könyvtárban a munkának csak a 2. kötete van meg, így a csonttan, illetve a koponya leírása helyett az idegrendszeri fejezetet tekintettem át. Kiss Ferenc maga írta a központi- és a vegetatív idegrendszerre vonatkozó részeket (mintegy 57 oldalon), hiszen az utóbbi téma kedves kutatási területe volt. Botár Gyula a környéki idegrendszert ismertette mintegy 44 oldal terjedelemmel. Tisztán morfológiai jellegű anatómiát kapunk, szövettani vagy fejlődéstani utalások nélkül. A fogalmazás nyelve nagyon egyszerű, tiszta és könnyen érthető. Biztos, hogy a maga idejében a diákok is nagyra értékelték. Az előbb említettel azonos címmel (Rendszeres bonctan) egy másik tankönyv is megjelent Kiss Ferenc szerkesztésében, amelynek részei és szerzői: Gellért Albert (A mozgás passzív szervei), Kiss Ferenc (A mozgás aktív szervei), Kiss Ferenc (Zsiger rendszerek), Kiss Ferenc (Érrendszer), Kiss Ferenc, Szabó Zoltán és Szentágothai János (Idegrendszer), Szentágothai János (Érzékszervek). A szerkesztő a bevezetőben megírja, hogy „arra törekedtünk, hogy lehetőleg röviden és világosan összefoglalva, de mégis a maga teljességében ismertessük az anyagot. Valóban egy kompakt, 596 oldalas kötetben nagyon érthetően adják a tudnivalókat. Nyilván a medikusok körében is sikeres volt a tankönyv, mert a hatodik átdolgozott kiadása 1958-ban a Medicina Könyvkiadónál jelent meg. A korábban 30 Bethánia Egylet (CE Szövetség) honlapján olvashatjuk: A CE Szövetséget Clark E. Ferenc portiandi presbiteriánus lelkész indította el gyülekezetének 58 fiataljával, akik 1881. febr.2-án nyilatkozat aláírásával arra kötelezték el magukat, hogy Megváltójukat, Jézus Krisztust akarják életükkel szolgálni, és ebből a célból egy keresztyén közösségben, ifjúsági szövetségben együtt kívánnak munkálkodni. A CE Szövetség gyorsan elterjedt először Amerikában, majd az egész világon. Fennállásának 50. évében már 45 országban kb. 85000 szövetséget tartottak számon. Magyarországon 1900-ban Szabó Aladárné először egy gyermekszövetséget alapított. Szabó Aladár, dr. Kecskeméthy István teológiai tanárok és mások 1903-ban alapították meg a Bethánia Egyletet, és kérték annak felvételét a CE Világszövetségbe. A Bethánia Egylet, bár megalakulásában az említett lelkészek döntő szerepet játszottak, alapvetően mindig laikus mozgalom volt.
