Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 200-201. (Budapest, 2007)

KÖNYVSZEMLE — BOOK REVIEWS

nem terheli túl adatokkal az aktuális témát. Az azonban érezhető, hogy a szerző mesélökedve jóval nagyobb a szerkesztő által megszabott kereteknél, és legszívesebben továbbmesélne minden egyes történetet, hiszen annyi jó sztori akadna még az emberiség, az emberi lelemény és ostobaság történelméből. Impozáns tájékozottság, olvasottság, szakszerűség és eredményes kutatókészség sejlik fel az átlag 5-6 oldalas, tehát egy ültő helyben, akár a villamoson utazva elolvasható kisesszékböl. Ezt az azokat átható derűs, könnyed hangvétel is nagyban erősíti. A logikailag pontosan felépített írások három tematikai egységbe rendeződnek, úgymint: Szerelem és születés; A test és betegségei, valamint Gyógymódok és gyógyítók. Csak néhányat kiemelve a témák közül: Szerelmi bájitalok, Fogamzásgátlás Rómában, Az óvszer története, Bordélyok, Bestialitás, A szüzesség megállapítása, a WC története, Méreglányok, Verésterápia, Hidegvíz-gyógymód, A paraszolvencia története, Gyógyító állatok. Már a címekből is látható, egyfajta Ráth-Végh István-szerű kultúr- és tudománytörténeti hagyomány folytatásáról van szó, amely szerencsére ez esetben sem nélkülözi a humort. A repülőkenőcs, ha nem is sok és nem is a legjobb nyomdai minőségű, ám annál találóbb illusztrációival is elkényezteti az olvasót. Ezekkel az erényeivel a kötet maradéktalanul alkalmas arra, hogy a puszta szórakoztatáson túl felkeltse az olvasó érdeklődését a bemutatott témák mélyebb megismerésére, és kedvet ébresszen a további kutatásokhoz. Tomkiss Tamás Paczolay Gyula-Gazda István: A magyar kémiai szaknyelv történetéből. A vegyészeti kifejezések történeti szótárával. A kutatást vezette: Paczolay Gyula, a müvet sajtó alá rendezte: Gazda István. Piliscsaba, MATI, 2006. 291 p., ill. A tudományok magyar nyelvűvé tételéhez vivő folyamat első aktív korszaka a 18. század, a magyar szakterminológia létrejöttének kibontakozása a 19. század eredményei közé tartozik. A felvilágosodás korához hasonlóan a reformkori törekvések is hazafias és politikai háttérrel is rendelkeztek (a magyar tudomány és a magyar nyelv létjogosultságának és „egyenjogúsításának" bizonyítása). A hétköznapi, beszélt nyelv és a szépirodalmi nyelv korszerűsítése, megújítása összefonódott a különféle tudományági szaknyelvek ügyével. Az un. tudományos nyelvújítás első időszaka valójában nem reform volt, nem az elavult megújítása, hanem egy tényleges teremtő folyamat, hiszen az addig használt - főként - latin terminológia helyett a megfelelő magyar kifejezéseket kellett létrehozni, a szakmával elfogadtatni. így alakult az orvosi szaknyelvhez hasonlóan, azzal párhuzamosan a gyógyszerészet, a botanika, a fizika és a kémia szaknyelve. A felvilágosodás századában az egyre gazdagodó hazai szakkönyvkiadáshoz kapcsolódva beszélhetünk a szakmai nyelv megteremtésének hőskoráról. Az idegen nyelvű könyvek szakember fordítói ekkor szembesültek azzal a nehézséggel, hogy a magyar szakterminológia hiánya miatt nem tudják magyar nyelven érthetően megfogalmazni az abban foglaltakat. Ezért rájuk várt a feladat, hogy megalkossák ezeket a kifejezéseket. Számtalan orvosi mű előszavából tudnánk idézni, ahol ezeket a problémákat ecseteli a orvos-fordító. A kémiai szaknyelv létrehozásának első nyomai Torkos Jusztus János pozsonyi Taxa-jában találhatók, az alapvetés azonban mindenképpen Nyulas Ferenc nevéhez fűződik (Az erdélyi orvos-vizeknek bontásáról közönségesen). Az ö nyomdokain haladva fejlődött, alakult tovább a vegyészet nyelve Kováts Mihály, Pethe Ferenc, majd a sokak számára példaképül munkálkodó Schuster János tevékenysége nyomán. Irinyi János, Bugát Pál, Nendtvich Károly, a jobbító kritikáival fejlesztő Jánosi Ferenc, az ezen a téren is kimagasló Jedlik Ányos, a szerteágazó törekvéseket, a jó szándékú, de tévútra vivő túlzásokat összefoglaló Szily Kálmán tevékenysége nyomán alakult folyamatosan a kémia szakterminológiája. (A magyar kémiai szaknyelv változása a klasszikus honi kémiai irodalom tükrében) A magyar nyelvű kémiai irodalom kialakulása c. - több tematikus egységből álló - fejezetben (Gazda István összeállításában) a téma szempontjából fontos, a további kutatásokhoz nélkülözhetetlen munkák részben annotált bibliográfiáját olvashatjuk. Hasonlóan adatgazdag A szaknyelv alakítói - nyelvújítók és nyelvfaragók, a vegytani műnyelv bűvöletében (1745-1861) c. fejezet (Gazda Istvántól). A kötet jelentős terjedelmű egysége A magyar kémiai szaknyelv történeti szótárából címmel a kémia legfontosabb területeinek szakszavait adja közre: a kémiai elemek, fogalmak, eljárások, eszközök kifejezéseit a „mérföldkőnek" számító Czuczur-Fogarasi - féle szótár megjelenése előtti időszakból, majd a Czuczor-Fogarasi szótár vegytani-ásványtani szavaiból ad válogatást. A kiadvány a rövidítések jegyzékével zárul. A Magyar Tudománytörténeti Intézet lejújabb kötete egy kiváló team-munka eredménye, hiszen a fentiekben említett szerzőkön kívül Bodorné Sipos Ágnes a sajtó alá rendezésben, Perjámosi Sándor pedig a bibliográfiák összeállításában segédkezett. Kapronczay Katalin