Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 200-201. (Budapest, 2007)
KÖNYVSZEMLE — BOOK REVIEWS
az Úr kisegíti őt Ádám testéből. Ez kétségtelenül hatásosabb kép volt, mint a csontdarabot formázgató Isten viszont így e képzőművészeti alkotások csak másodlagos források a nő teremtését illetően. E másodlagos képeket lehet csak összefüggésbe hozni azzal a Dionüszosz-mítosszal, amely szerint őt magzat korában apja hordta ki a combjába varrva. Kérdés, hogy pusztán képi megjelenítésük alapján megalapozott-e Éva teremtésének előképét egy másik testben növekvő, és abból előbújó parazita-testben látni. E kétséges eredet-magyarázatok azonban eltörpülnek a számtalan meggyőzően bizonyított torzszülött-isten-előkép mellett, amelyekre a mitológiákban járatos, de orvosilag képzetlen olvasók a felismerés erejével csodálkozhatnak rá. Az orvos-író érdeme, hogy a nagyközönség körében kétkedéssel kezelt állat-ember-hibrid lényekre (pl. a szirének, hárpiák, elefántfejűek) is meggyőző orvosi párhuzamokat idéz. E könyv nem tudományos szakkönyvnek íródott, hanem tudományos igényű, bölcsész érdeklődésű laikusok számára is élvezhető, gondolatébresztő műnek szánta a szerző. Mind tartalmában, mind formájában elérte ezt a célt. Hiányérzetet csak az okoz, hogy a nem latinos vagy nem orvos képzettségű olvasó nehezen birkózik meg a testi rendellenességek latin neveivel, a „chondrodystophiás újszülöttel", a „spina bifidával", „congenitalis vitiummal" és társaikkal. S amíg a szövegkörnyezetből és a képekből, esetleg egy orvosi szótárból kikeresi a jelentésüket, az érdekes eszmefuttatás veszíthet a hatásából, lendületéből. Egy magyarázó szójegyzék segíthetett volna ezen az apró hiányérzeten. Kölnéi Lívia Lozsádi Károly: De corde. Szíveskönyv. Bp., Medicina Könyvkiadó, 2004. 124 p., ill. Lozsádi Károly De Corde című, gazdagon illusztrált könyvének két alcíme is van, az egyik: Szíveskönyv, a másik: A szív a régiek hitében és művészetében. A főcím (De Corde) latin kifejezés, amelynek jelentése: 'a szívről'. Ugyanakkor ez a latin címe a Corpus Hippocraticum azon részének is, amely a szívről szól. Mindebből kitűnik, hogy a mű tárgya a szívről vallott elképzelések kultúrtörténete. A szerző az ókori keleti civilizációktól Harvey koráig tekinti át az emberiség szívről vallott elképzeléseit. Bemutatja az ókori Mezopotámia, Egyiptom és Izrael felfogását, az antik civilizációkét, különös tekintettel Hippokratész, Arisztotelész és Galénosz nézeteire, a középkorét, kiemelve az arab orvostudomány vélekedését, a renaissance koráét és végül 1 larveyét és kortársaiét. A mű utolsó fejezete a szív szimbolikus ábrázolásának történetét tekinti át. A mű szókincse tudományos választékosságú, stílusa esszészerű. Érdekes képet ad arról, hogyan jutott el az emberiség a szív ábrázolásának tabu mivoltától a vérkeringés felfedezéséig. Bemutatja, mekkora erőfeszítést igényelt megszabadulni a korai tekintélyek, különösen Galénosz és Arisztotelész szívvel kapcsolatos tévtanaitól, illetve, hogy 1 larveynak mennyi gáncsoskodást kellett leküzdenie, amikor a vérkeringéssel kapcsolatos müvét a közvélemény elé tárta. Ismerteti ennek az útnak az állomásait, bemutatva, ki mivel járult hozzá a tudománytörténet során ahhoz, hogy végül az emberiség eljuthatott a vérkeringés felismeréséhez és ez által a szív valódi működésének megértéséhez. Megtudhatjuk belőle, hogyan sikerült évszázadok alatt leszámolni azzal a galénoszi téveszmével, amely szerint a vérkeringés központja a máj. Kiderül, mennyi évszázadra volt szükség Galénosz korától számítva ahhoz, hogy a kisvérköri Miguel Sérvedé felfedezze, és ez által a tüdő élettani szerepe nyilvánvalóvá váljék. A könyv illusztrációi szépek, elrendezésük ízléses. A szövegben csak egészen kevés apróbb helyesírási, nyelvhelyességi és szintaktikai hiba fedezhető fel. A művet szakkifejezéseinek tudományos volta miatt elsősorban az élettudományokban jártas olvasók forgathatják élvezettel, de a kultúratörténet iránt érdeklődők számára is tanulságos olvasmány. Esztétikus megjelenése miatt ajándéknak is kitűnő. Dómján Lajos Magyar László András: A repülőkenőcs. Érdekességek az egészséges és a beteg test, az orvoslás és a kuruzslás történetéből. Budapest: Gondolat Kiadó, 2007. 277 p., ill. Az elismert latinista, író és orvostörténész szerző korábban a Családi Lapban közölt tematikus írásainak válogatását tartalmazza az ízlésesen megtervezett kötet. Az egy híján 50, jelen kötet számára átdolgozott írás könnyed, ám tartalmas szórakozást nyújt minden olvasójának, függetlenül attól, hogy egyébként érdekelt-e az egészségügyben, annak történetében, amely tágabb értelemben a könyv írásainak tárgyát képezi. Magyar László András nagyon jó érzékkel találja meg a tartalom és forma közötti összhangot valamennyi írás esetében: az adott, viszonylag szűk terjedelmi keretet egy-egy írás esetében tökéletesen kitölti, nincs üresjárat,
