Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 200-201. (Budapest, 2007)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — COMMUNICATIONS - KÖLNEI Lívia: Kuruzslás elleni kiállítás 1928-ban

Gortvay György zárta a felkért előadók sorát. Összegzésként állandó bizottság felállítását javasolta, amelynek a kuruzslás kérdésének „ébrentartása", megoldások javaslása lenne a feladata. A hozzászólók sorából érdemes kiemelni Schimert Gusztávot, aki - homeopata orvosként - a homeopátia védelmére kelt. Emlékeztette hallgatóságát, hogy világszerte számos tudományos társaság, kórház, egyetemi tanszék és tudományos folyóirat vállalja fel a homeopátia ügyét, amit ilyen módon semmiképp nem lehet a kuruzsló módszerek közé sorolni. Hallgatósága figyelmébe ajánlotta Allopathia - Homöopathia c. müvét, amelyben tudományos érvekkel támasztotta alá, hogy az orvostudománynak ez a két ága maradandó és egymást kölcsönösen kiegészítő. Véleménye szerint a homeopátia alapelvei már a modern akadémikus orvoslásban is teret nyertek. Hivatkozott arra, hogy az orvosi gyakorlat gyakran kerül belső ütközésbe a korlátozott lehetőségekkel, vagyis a krónikus esetek 60-80 százaléka olyan konstitúciós eredetű betegségekben szenved, amiket az akadémikus orvoslás alig, a homeopátia viszont hatásosan tud kezelni. Schimert felszólalását - a jegyzőkönyvből is kiérezhető - felzúdulás követte, amibe Schimert elleni személyeskedő vádak is keveredtek. (A személyét érintő vádaskodással szemben később a személyügyi bizottság tisztázta őt.) Végül Gortvay, aki „nyugtalansággal hallgatta a hitvallást", módosította annyiban homeopátia-ellenességét, hogy elismerte: kétféle irányzat létezik e gyógymódon belül, az egyik határos a kuruzslással. A Német Birodalom orvosai között is erős küzdelem folyik, hogy eldöntsék, mennyire hatásos a homeopátia. Az 1928 végén és 1929 elején megjelent számokban többször adtak előzetesen hírt az Országos Orvos-Szövetség Kuruzslás Elleni Bizottságáról, amely végül 1929. március 2-án alakult meg. Csilléry Andrásnak, a Szövetség elnökének a megnyitó szavai után megválasztották a bizottság vezetőségét, - elnöke Manninger Vilmos, titkára Gyürky Tibor, jegyzői Daday András és Mayer Ferenc Kolos lettek, - majd megalakították az egyes orvosi szakterületeknek megfelelő albizottságokat. Csilléry előadásából kiderült, hogy a kuruzslás elleni egészségügyi politika történetében két esemény előzte meg az 1928-as kiállítást: a Nemzetvédő Szövetség 1917-es szakértekezletén már foglalkozott az illegálisan forgalomba hozott gyógyszerek kérdésével, valamint 1921-ben az Országos Orvos-Szövetség készített törvénytervezetet a kuruzslás meggátlásáról. (Nem említette az 1876-os - 1928-29-ben is érvényben lévő - XIV. törvénycikk ide vonatkozó paragrafusait.) A mostani bizottság feladatául a kuruzslásnak minősíthető esetek elbírálását és a törvényi szabályozás előkészítését tűzte ki. A Szövetség egységes állásfoglalását sürgette azzal a tendenciával szemben, hogy a napi (laikus) sajtóban tömegesen jelennek meg orvosi ismereteket terjesztő cikkek. Ezzel ugyanis közvetetten arra biztatják az egyszerű embereket, hogy ne forduljanak bajaikkal szakemberekhez, ill. maguk is megpróbálkozhatnak gyógyítással. Csilléry nem kerülhette el a németországi példa megemlítését, annak kettős megítélését. Pozitívan értékelte, hogy ott már harmincegy éve működik egy kuruzslás elleni egyesület másrészt az általános német helyzetet hátrányosabbnak tartotta a magyar viszonyoknál. „ Ugyanis ott a gyógyítási szabadság (Kurierfreiheit) dühöng, ahol egyedül körorvosi bejelentés alapján bárki gyógykezelést végezhet. " A legutóbbi, kormányszintű szakértekezlet is - „ valljuk be őszintén — aggasztó jelenségeket hozott felszínre" }

n (Ez a folyamat az alternatív irányzatok, pl. a homeopátia javára a harmincas években még inkább kiteljesedett.) 27 Országos Orvos-Szövetség 1929. 6. sz. 82.