Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 200-201. (Budapest, 2007)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — COMMUNICATIONS - KÖLNEI Lívia: Kuruzslás elleni kiállítás 1928-ban

A cikk ismerteti még a kiállítást előkészítő bizottság névsorát is. Reprezentatív, rangos a névsor: az orvosi szakma sok elismert személyisége kapott helyet a bizottságban, vezetőségében pedig olyan orvosok is szerepeltek, akiket ma az orvostörténelem-írás megalapítói között tartunk számon {Daday András, Mayer Ferenc Kolos, Gortvay György, Magyary Kossá Gyula). A beszámoló német, angol és francia nyelven is szerepelt a folyóiratban. Gortvay cikke végén nem mulasztotta el megemlíteni, hogy a kiállítást a külföldi sajtó részéről is érdeklődés kíséri: francia, angol, német és svéd napilapok tudósítottak a tervezett megnyitóról. A Népegészségügy következő (szept. 15-okt. 1.) összevont száma már a kiállítás megnyitójáról tudósított, amely összefonódott az Ipari Balesetek és Foglalkozási Betegségek V., Budapesten tartott Nemzetközi Nagygyűlésével is. A kongresszus nagy jelentőségű, résztvevői létszámát tekintve is tekintélyes rendezvény volt. (607 külföldi és 1795 magyar orvos regisztráltatta magát.) Hozzájárult, hogy újra megerősödjön a trianoni traumát elszenvedő nép nemzeti öntudata: „S ha a bűntelenül keresztrefeszített és megcsonkított ezeréves Magyarországról künt a nagyvilágban rágalmakat hallanak, mondják el, Hölgyeim és Uraim, hogy itt a magyar földön egy jobb sorsra érdemes culturnépet ismertek meg, mely nehezen és kemény munkával műveli a jobb jövő földjét.. ,"

14 - így köszönt el a külföldi vendégektől búcsúbeszédében Huszár Károly nyugalmazott miniszterelnök. A kiállítást a hivatalos egészségügyi politika képviseletében dr. Scholtz Kornél államtitkár nyitotta meg. Megnyitó beszédének hangneme visszafogott, óvatos volt. Megosztotta hallgatóságával azokat a kételyeket, bizonytalanságokat, amelyek a „kuruzslás" fogalmának behatárolását szinte lehetetlenné teszik. Hiszen lefelé nem lehet éles határvonalat húzni az önzetlen segítő szándékkal végzett, laikus kuruzslás, felfelé pedig a diplomás orvos - akadémikus módszerektől eltérő - gyakorlata miatt. „Hol vannak itt a határok?"

15 - tette fel a kérdést az államtitkár. Felhívta a figyelmet arra is, hogy egy-két évtizeddel azelőtt még a hivatalos orvosi tevékenység sem különbözött jelentősen a jóhiszemű kuruzslástól. A hivatalosan elfogadott kritériumok az orvostudomány fejlődésével együtt változnak. Példaként említette a homeopátiát, amelynek az egyetemen még a századfordulón is fennállt a - több évtizeden át működő - tanszéke, a kiállítási tematika pedig már a kuruzsláshoz sorolja. Megítélése még nem dőlt el véglegesen. A felsorolt bizonytalanságokhoz kapcsolódott az érvényben lévő törvény elégtelensége is: csak a keresetszerűen űzött kuruzslás számított ugyanis büntethetőnek. Mivel a kuruzslás fogalmának meghatározását sokféle körülmény gátolta, Scholtz kétségesnek tartotta, hogy a szigorítás a legjobb eszköze-e a küzdelemnek ezért az egészségügyi politika a tanítást, a felvilágosítást részesítette előnyben. Az államtitkári beszéd után a Népegészségügy báró Korányi Sándornak, a korszak legtekintélyesebb orvosának rövid értekezését közölte. Korányi Sándor olyan nagy hivatali és erkölcsi hatalommal rendelkezett, hogy véleménye minden esetben mértékadónak számított. Pályafutása során többször nyilatkozott az akadémikustól eltérő gyógyító módszerekről. Ismert például az az 1936-os, Orvosi Hetilapban megjelentetett cikke, amelyik a homeopátiát ítélte el. A személyéről alkotott képet árnyékba vonja, hogy nem hivatalosan viszont elismerte a homeopátiás szerekkel elért gyógyítási eredményeket. E módszer akkori tekintélyes alkalmazóját, Schimert Gusztáv doktort (aki 1928-ban a kuruzslás elleni kongresszuson 14 Népegészségügy 1928. 9. évf. 18-19. sz. 1335. 15 Országos Orvos-Szövetség 1928. 17-18. sz. 197.