Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 200-201. (Budapest, 2007)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK — COMMUNICATIONS - KÖLNEI Lívia: Kuruzslás elleni kiállítás 1928-ban
művelésének központja, eme tudománynak - szakkiadmányok, különböző kiállítások, előadások stb. révén — népszerűsítője, és a társadalomegészségügy terén működő mindennemű társadalmi szervezetek szakirányítója és felügyelője.'"™ Zsakó István elmeorvos Kuruzslás és tömegjárványok címmel" a háborús tömegpszichózisokat, vallási gyógyításokat, a szekták kialakulását és terjedését vázolta. A papok ördögüzéseit és a betegekért mondott imádságait, a szabadkeresztény mozgalmakat, a hit általi gyógyulás jelenségeit vizsgálta elsősorban. A mai nézőponthoz képest sokkal differenciálatlanabbul ítélte meg e jelenségeket: valamennyit az elmebetegségekhez sorolta. E tanulmány után következett Váradi Sándor községi orvos - néprajzi szempontból jelentős értékeket hordozó - beszámolója Egy magyar falu egészségügyi rajza címmel. Ebben főként egy dunántúli (pontosan meg nem nevezett) település népi gyógyászatával foglalkozott, mélyen elítélő felhanggal. A tanulmány végén rezignáltán összegezte véleményét: „De meg ne ítéljük a föld népét [tudati anságáértj, pálczát ne törjünk felette. (...) Két oka van annak, hogy a falu népe nem respektálja az orvos tudományát. Az egyik az orvostudomány túl magas, a másik pedig a gyógyító tudomány túl relativ volta. Egyszerű szellemével képtelen megérteni a gyógytudomány lényegét. (...) Bizarr, phantastikus mese - vulgo: bolondság — a falu szemében a mi tudományunk, az ő vérkeringésével, baktériumaival, injectioiva/." 12 Ugyanebben a számban Gortvay György írta meg a beszámolót a kiállításról. Megfogalmazta a célt: „...a kuruzslásnak a tudományos orvoslással való szembeállítása, a kuruzslók propagandájának, reclamjainak, népies és tudományos kiadmányaiknak megismertetése'^. A mai múzeumi ismereteink tükrében kétségesnek tűnhet, hogy mennyire alapos anyaggyűjtés előzte meg a kiállítást. Gortvay ugyan azt írta, hogy a gyűjtésben az egész magyar orvosi társadalom részt vett - a teljesítményt azonban kétségessé teszi, hogy erre a felhívás óta mindössze három hónap maradt. A valóságban a kiállítási anyag nagyobb része a már meglévő gyűjteményekből származhatott: a Nemzeti Múzeum néprajzi osztályától, könyvtárától, a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárától, dr. Faludi Géza orvos-numizmatikus amulett-gyüjteményéből, valamint néhány intézetvezető főorvos anyagából. Nekik köszönetet is mondott Gortvay. Nem lehetett lebecsülendő természetesen a körorvosoktól érkező tárgyi anyag sem, de valószínűleg az adataik voltak igazán érdekesek, amikkel a témához szolgáltak. A kiállítás az Eötvös utcai 3. számú, négyemeletes épület legfelső termeiben kapott helyet. Három fő téma köré rendezték az anyagot: 1. A primitív népek orvoslása 2. Az orvostudomány magyar és külföldi nagymesterei 3. A Magyarországon használt népies gyógyszerek és babonás védőszerek. Az ismertetőben leírta az egyes témakörökre legjellemzőbb kiállítási tárgyakat. Ebből kiderül többek között, hogy az akadémikus orvoslás dicsőségét a Semmelweis-kultusz köré építették. 10 Népegészségügy /928. (9. évf.) 16-17. sz. 1110. 11 U.o. 1203. l2 U.o. 1233. 13 U.o. 1236.
