Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 200-201. (Budapest, 2007)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — COMMUNICATIONS - KÖLNEI Lívia: Kuruzslás elleni kiállítás 1928-ban

Az I. világháborút lezáró trianoni békediktátum gazdasági és néplélektani „sokkja" után magához térő magyar társadalom számára egyre fontosabbá vált a közegészségügyi intézményrendszer kiépítése. A nyugat-európai és a jugoszláv minták a társadalom-egészségügy terén is igazodásra, fejlődésre ösztönöztek. Ekkorra már önálló tudománnyá fejlődött, és sokrétű feladatait (munkásbiztosítók felügyelete, munkavédelmi intézkedések, iparegészségügy, balesetügy, szociális életkörülmények vizsgálata és az ezekhez kapcsolódó társadalmi propaganda) egyetlen intézmény nem tudta ellátni. Az Országos Közegészségügyi Intézet

1 keretei önmagukban szűknek bizonyultak. Dr. Vass József munkaügyi és népjóléti miniszter - elkerülendő egy újabb, nagy költségű intézet létrehozását - a Népegészségügyi Múzeum feladatkörének kibővítése mellett döntött 1928-ban. Az új „Társadalomegészségügyi Intézet és Múzeum" már nem csupán múzeumi gyűjteményként, hanem szellemi műhelyként és társadalmi szervezetek szakfelügyeleteként működött tovább. A miniszter az új intézettől várta a nem orvos végzettségű köztisztviselők egészségügyi továbbképzését, valamint a karitatív köz- és magántevékenységek összehangolását. „Az új intézmény nem akar holt anyaggyűjtemények régi stylusú múzeuma lenni, hanem az egészségügyi népnevelésnek és a közegészségügy modern irányának, a társadalomegészségügynek (...) székháza"

2 - írta Gortvay György, a múzeum igazgatója. A megújult múzeum tematikus kiállításai tehát a korabeli egészségügyi politika fő irányelveihez igazodtak, népnevelő és ismeretterjesztő propaganda-eszközeként szolgáltak. Ennek tudatában kell értékelnünk jelentőségüket. Üzenet-értéket hordozott, hogy a frissen átalakított intézet a babonaság és kuruzslás elleni kiállítással „nyitott" a nagyközönség felé. A kiállításról a legrészletesebb beszámolót Gortvay György, az Intézet igazgatója (miniszteri osztálytanácsos, egyetemi magántanár) írta a Népegészségügy című folyóirat augusztusi, dupla számában

3

. Beharangozónak is tekinthető, hiszen a kiállítás csak szeptember 7-én, délután 5 órakor nyílt meg ünnepélyes keretek között. Gortvay „a kor psychés nyugtalansága"-vd\ indokolta a téma felvetését. „ Világrendítő események után az emberiség fokozottabb mértékben hajlandó a mysticismusra és könynyebben kerül a babona és kuruzslás befolyása alá. Ez a tapasztalati tény a világháború lezajlása után is beigazolódott, amikor minden országban felburjánzott az occultismus... "

4 Nyíltabban fogalmazott Mayer Ferenc Kolos orvostörténész a MONE (Magyar Orvosok Nemzeti Egyesülete) 1928. október l-jén megjelent lapjában

5

: „...babona és kuruzslás annak a nagyarányú társadalmi akciónak tárgyát képezi, amely akciót a Társadalomegészségügyi Intézet és Múzeum az Országos Orvos-Szövetséggel együttesen indított meg a magyar közegészségügy érdekében. " Az 1927-es év a Népegészségügyi Múzeum újjászervezésének, a közegészségügyi intézményi reform előkészítésének éve volt. Gortvay György kulcsfigurának számított ezekben az átszervezésekben, hiszen ő volt annak az intézménynek az igazgatója, amelyiknek a 1 Az 1870-es évektől egyre hangsúlyosabban vetődött fel egy közegészségügyi intézet létesítésének szükségessége. Ennek legismertebb szószólói Fodor József, Lieberman Leó és Müller Kálmán voltak. Végül 1927 szeptemberében adták át a Rockefeller Alapítvány támogatásával épült új épületet. Az intézet igazgatója Johan Béla lett. 2 Gortvay: A Népegészségügyi Múzeum újjászervezése Bp. 1927. 16. 3 Népegészségügy 1928. (9. évf.) 16-17. sz. 1235 - 1240. 4

U.o. 1235. 5 220.