Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 200-201. (Budapest, 2007)
TANULMÁNYOK — ARTICLES - PÁSZTOR Emil: Orvosegyetemi oktatás hazánkban 1769 és 1971 között, különös hangsúllyal az anatómiára és a koponyatanra
Jobst Ágnes tanulmánya (1993) a természettudomány más területén működő és a nyelvújításban fontos szerepet játszó szakembereket is megemlíti: Schuster János (1777-1836) kémia; Vajda Péter (1808-1846) botanika és állattan, Hanák János (1812-1849), Berde Áron (1819-1892;, Tarczy Lajos (1807-1881) természetrajz és fizika területén. Kapronczay szerint Schöpf-Merei Ágoston (1804-1858) volt az orvostörténelem első rendkívüli tanára a Pesti Egyetemen (1835) ///. A modern egyetem kialakulása. A Lenhossék dinasztia. Új egyetem születése. A reformkor idején hazánk egyetlen egyeteme újabb karokkal, intézetekkel és az orvosi karon belül további tanszékekkel bővült: elméleti orvostan, államorvostan (a mai közegészségtannak megfelelő tanszék), állatorvostan, elméleti sebészet (a felcserek részére), klinikai tanszékek, mint szemészet, szülészet. Megalakult a Kórbonctani Intézet, a Központi Oltóintézet (tífusz, sárgaláz, himlő és kolera leküzdésére). A sebészet magas szintjét bizonyítja, hogy Balassa János (1814-1868) sebész professzor 1847-ben, mindössze néhány hónappal a Harvard Egyetem oktató korházában, a Massachussets General Hospitalban William Morton által sikeresen bemutatott műtét után az éter-altatást bevezette. 18 Az orvosegyetemi oktatás nemcsak szakmailag, de a magyar nyelv szempontjából is fejlődött. 1830-ban törvény engedélyezte a magyar nyelv használatát az egyetemi előadásokban, 1844-ben pedig a magyar lett a hivatalos nyelv. Az 1848. évi törvények kimondták az egyetem függetlenségét és a liberális tanszabadság elvét. Az általános eredmények ellenére, a Lenhossék Józsefet megelőző évtizedeket illetően, az egyetem anatómiaoktatásáról elég siralmas képet fest Lenhossék Mihály, egy 1926-ban a Magyar Tudományos Akadémián tartott beszédében. Lenhossék József közvetlen elődje Csausz Márton (1796-1860) 31 évig (1827-1858) volt az anatómiai tanszék vezetője, de a tanári kinevezéséhez nélkülözhetetlen disszertációján kívül (1820) tudományos munkára utaló semmilyen közleménye soha nem jelent meg. „Kizárólag bonctannal foglalkozott, de a tudós világ előtt ismeretlen maradt" mondotta, és írta róla Lenhossék József emlékbeszédében (Magyar Királyi Egyetem kiadása, Budán, 1864). Csausz Márton származásának furcsa meghatározása így hangzott: „ ...örmény származású elődei a múlt század közepén Erdélyből Magyarországba települtek".( Erdély ugyanis nem tartozott Magyarországhoz 1867-ig, csak a magyar koronához!) Diplomája után, amelyet Pesten szerzett, mint gyakorló orvos kezdte működését és hatalmas praxist épített ki a fővárosban. Szakmai tudását és működését elismerték és 1824-ben már az orvoskar jegyzőjének választották (Bugát Pál után), később dékán lett. Oktatva támogatta a fiatal kollégákat és jelszava volt :"Leben und leben lassen". Elődje Stáhly Ignác (1784-1849) szintén mellékfoglalkozásnak tekintette az anatómiai tanszék vezetését, bár kis megszakításokkal 15 évet (1807 és 1826 között) töltött az igazgatói székben. burg birodalom országaiban. Az 1840-es években a tiltó rendelet elavulttá vált és a homeopátia alkalmazása népszerűbb lett mint valaha. Az Ether Dom-ot eredeti formájában őrizték meg a sokemeletes szupermodern kórház területén. A kupolával ellátott egyemeletes, kb. 100 személyt befogadó előadóterem faburkolatú falakkal és lépcsőzetesen emelkedő fapadokkal, egyszerű eleganciájával őrzi a sebészet és a gyógyszerészet múltjának nagy napjait. Megtisztelő volt számomra, hogy egyik előadásomat ezen másfél évszázados emlékműben tarthattam.
