Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 200-201. (Budapest, 2007)
TANULMÁNYOK — ARTICLES - PÁSZTOR Emil: Orvosegyetemi oktatás hazánkban 1769 és 1971 között, különös hangsúllyal az anatómiára és a koponyatanra
Az orvosegyetemi oktatást nagy trauma érte, mert az 1838- évi jeges árvíz az egyetem orvoskarának épületében óriási károkat okozott. Az épület (a mai Kossuth Lajos és Semmelweis utca sarkán) helyreállításának fontosságát elismerve a nemzetgyűlés is foglalkozott a financiális alapok előteremtésével és a rekonstrukciós munka szervezésével. 15 Most pedig ismertetnék néhány, számomra érdekes példát a Bugát nyelvújította csonttan, a „ csonttanítmány"szava\bó\, főleg a koponya anatómiáját illetően. A koponya méretére vonatkozóan: ,^4z ért magzatnak koponyája a mez-lett emberétől sok részek ben különbözik, a koponya igen nagy az egész csontvázhoz és az archoz képest. ". A varratok szerepére vonatkozóan: „A koponya boltozott részének nagyobb megerősítése végett adattak a varrányok, melyek itt legerősebbek", „...a varrányok közt nagyobb vagy kisebb számmalpálhacsontocsok v. Worm csontocsai jelennek meg (ossicula triquetra seu Wormiana), melyek a lambda varrányban a leggyakrabban. A koponyatetőt „csontbolt"-nak hívja, amelynek lapos csontjaiban a két vékony tömör sejtréteg között van a vörös csontvelőt tartalmazó „csontbél", aminek ma is diploë" a neve. Ezen lapos csontok sajátságait tovább részletezi: „...a belső csontlap merőbb, töredékenyebb, és sértések által könnyebb en meg hasad , ezért is üveglapnak mondatik". A koponyatető belső felszínén észlelhető benyomatok és kiemelkedések (impressiones digitatae, juga cerebralia) javasolt új neve: ujnyomatok és agybérczek. A koponya varratait „varrányoknak" nevezi, a valódi varratokat pedig így magyarázza: ,, ...öszvekoczódó csontok szélei mélyen ki vannak csipkedve". Az incisura mastoidea a „csecsbevágány", a foramen mastoideum a „csecslik" nevet, az arcus superciliaris a sze möldí v nevet kapta. Az orrban az ekecsontot (vomer) „közfalcsontnak" hívja. A porcos ízesülésre (symphisis) példákat említ: „ílyként vannak öszvekötve a fancsontok (os pubis, szeméremcsont) magok magokkal, a csípcsontok (os ilium, csípőcsont) a keresztcsonttal". Több szóalkotása viszont nem állta ki az idő próbáját, mint pl. hosszúcsont neve „koncz", a combcsonté „czombkoncz", az agyhártyáé „agykír", a légcsőé a „gőg." Csupán a koponyacsontok tárgyalása kb. egyharmaddal nagyobb terjedelmű mint Szentágothainál. Ezt láttuk Winslow latinnyelvű tankönyvénél is, amikor a koponyacsontok morfológiáját sok, néha tizenkét szempont alapján írta le. Bugát nyelvújító munkássága, pontosabban szólva a szélsőségesen erőszakolt új szóképzései miatt, bőven kapott elmarasztaló kritikát is. Nyelvészkedési szenvedélye az összehasonlító nyelvészet területére is elvitte, magyar-finn összehasonlító szótárt szerkesztett. Ilyen irányú munkásságát az MTA ellenezte. A kritizálok között Lovász Imre (18007-1843) saját kiadásában kisebb könyvet jelentetett meg (1835), amelyben élesen kritizálja az Orvosi Tár első füzeteit és Bugát több tanulmányát. Szerinte nyelvészeti szempontból nagyon felkészültnek kell lenni ahhoz, hogy valaki új szavakat alkosson, és különben sem kell mindent magyarítani: a pozitívből nem kell „igenlegest" csinálni, az objektívből „önmileg-et", az apránkéntből „apradán"-t. De kifogásol Lovász olyan szavakat is, amelyeket viszont ma is jól használunk. Elfogadható az a kritikája is, hogy a hibák kiküszöbölését nem szabad csak az időre bízni. 16 Bugát azt a hibát is elkövette, hogy lefordította Hahneman: Organonját 17 , a homeopátia bibliáját, és így további tekintélyes ellenfeleket szerzett magának. 15 A romboló árvíz méreteit, az említett helyszínen, ma is elképzelhetjük, ha csupán egy utcasarokkal tovább a Ferenciek terén a templom falán az embermagasságban lévő jelzést (az árvíz szintjét) megtekintjük. 16 Már Horatius is kinevette a rossz poétákat, akik azt hitték, hogy a költemény mindjárt jó, mihelyt megavasodik. 17 Christian Friedrich Sámuel Hahnemann (1755-1843) 1810-ben adta ki a 297 §-ból álló Organoní, amelynek negyedik kiadását Bugát Pál és Horváth József (1794-1849), ismert homeopata orvos, magyarra fordította 1830-ban. Mindez történt akkor, mikor 1819-óta császári rendelet tiltotta a homeopátia alkalmazását a Habs-
