Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 200-201. (Budapest, 2007)
TANULMÁNYOK — ARTICLES - PÁSZTOR Emil: Orvosegyetemi oktatás hazánkban 1769 és 1971 között, különös hangsúllyal az anatómiára és a koponyatanra
Bugát 1841-ben Bene Ferenccel (1775-1858) lj megszervezte a Magyar Orvosok és Tennészetvizsgálók Vándorgyűlését, amely évenként találkozott. Az első ülésen Bugát javaslatára létrehozták a Természettudományi Társaságot, a mai T.I.T. (Természettudományi Ismeretterjesztő Társaság) elődjét Bugát Pál a Pesti Egyetemen szerzett orvosi diplomát (1816). 1824-től 24 éven keresztül volt az élettan, a kór- és gyógytan és a gyógyszertan rendes tanára, 1841-43-ban az egyetem rektora. 1830-ban az MTA tagjának választották. A szabadságharc alatt az ország főorvosának nevezték ki, amiért viszont később bűnhődnie kellett, minden állásától megfosztották. Élete utolsó 15 évében már csak nyelvészettel foglalkozott. Életének egyik fontos kreációja volt Schedel (Toldy) Ferenccel, később Flohr (Flór) Ferenccel az első magyarnyelvű orvosi szakfolyóirat, az Orvosi Tár megalapítása, illetve szerkesztése 1831-1833 és 1838-48 között. 14 A magyar nyelvű egyetemi oktatást nemcsak politikai okok lassították, de a magyar orvosi műnyelv sem tudott még eléggé kialakulni és megerősödni (noha Rácz Sámuel munkássága megvetette ennek alapjait.). Bugáinak óriási érdemei a magyar orvosi műnyelv megteremtésében voltak. Áttekintve irodalmi munkásságát különösen két munkát emelek ki, amelyek alapvetők az orvosi műnyelv megteremtésében. Az egyik és az első az Adolph Friedrich Hempel (1767-1834) írta kitűnő anatómiakönyv 5. kiadásának magyarra fordítása (1828) volt. Ezt a már nemzetközi hírű, kétkötetes, ezeroldalas német nyelvű könyvet választotta Bugát, hogy fordításával magyarító tevékenységét megvalósíthassa, vagyis az esetlegesen meglévő, de elavult magyar szakszavakból, illetve a magyarban addig még nem létező német vagy latin műszavakból magyar kifejezéseket kreáljon. Érdekes, hogy ezt a fordításában megjelent teljesen szakmai, anatómiakönyvet a szakembereken kívül ajánlja a magyar nyelv művelőinek, ápolóinak és kedvelőinek a Vezérszóban (a könyv előszavában) mondván: „ ...érdekelheti még ezen munka azokat is, kiket nyelvünk kifejlődése gyönyörködtet". A másik, nyelvmagyarító tevékenységének főműve, 20 évi gyűjtőmunkája, 1843-ban jelent meg: a Természettudományi Szóhalmaz, amelyet I. Ferdinándnak ajánlott. Ez a könyv, amely 40.000 terminus technicust tartalmazott és magába foglalta más szerzők szóalkotásait is, tulajdonképpen magyarázó szótár, amely a magyar szavaknak hosszabb magyar nyelvű értelmezését és származtatását adja, megadja a megfelelő latin kifejezést, néha hosszú latin magyarázatot ad, máskor a német megfelelőt is ismerteti. Hatalmas, szinte életműnek megfelelő munka, mert 50 éves korára szakmai irodalmi tevékenységét befejezte. Korábbi egyéb tanulmányai :1. Tudományos Boncztudomány (1828); 2. Éptan (1830), 100 oldalas könyvecske, melyet így jellemez: „Az éptan tárgya az épség vagyis e gesség , czélja pedig ennek megtartása legyen". 3. Közönséges kórtudomány (1830), ami a kórélettan és a gyógyszertan mai témakörének megfelelő könyvecske; 4. Tapasztalati természettudomány (1836-37). Bugát Pál minden szakkönyve és fordítása a szakképzésen túlmenően a magyar nyelvújítás forrásmunkáiként jellemezhető. 13 Bene Ferenc az anatómia, a kór- és gyógytan és az államorvostan tanára volt az Egyetemen, 1840-48 között az orvosi kar igazgatója, ami az orvosképzés teljes irányítását jelentette. 1800-ban jelent meg fontos müve: A himlő veszedelme ellen való oktatás. O szervezte meg az országos himlőoltást. 1811-ben kiadta az első közegészségtani és igazságügyi orvostani tankönyvet. 1827-ben a Magyar Tudományos Akadémia választmányi tagja lett, 1831-ben pedig az MTA tiszteleti tagjául választották. l4 Kilenc évi szünet után, de mintegy az Orvosi Tár folytatásaként Markusovszky Lajos (1815-1893) 1857-ben indította el a ma is működő Orvosi Hetilapot.
