Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 200-201. (Budapest, 2007)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - PÁSZTOR Emil: Orvosegyetemi oktatás hazánkban 1769 és 1971 között, különös hangsúllyal az anatómiára és a koponyatanra

II. Nyelvújítás az orvosi szaknyelvben. Bugát Pál és kortársai munkássága A szaknyelvek megújítása nem elhanyagolható részét képezte annak az országos mozgalomnak, amely a magyar nyelv sorsát, és talán az egész magyarság sorsát, döntötte el. Ezen sorsdöntő munka megindulásának körülményeit és a legjelentősebb személyek munkáját, ha nagyon vázlatosan is, de meg kell említenem. Bessenyei György (17477-1811) sárospataki tanulmányai után került a bécsi testőrgárdába. Nyelveket tanult (németül, franciául, angolul és természetesen latinul beszélt), sokat olvasott, látóköre kiszélesedett. Mária Terézia a királyi könyvtár helyettes vezetőjévé nevezte ki. Első irodalmi próbálkozásait németül írta, mert nem talált megfelelő magyar szavakat és kifejezéseket mondanivalójához, munkáját pedig az akkor kezdő fiatal Kazinczy Ferenc fordította le magyarra. Hazánkban a legelmaradottabb irodalmi-kulturális terület a dráma volt, csak német nyelvű színházak működtek. Ezért írta meg Bessenyei az Agis tragédiáját (1772), amelynek olyan nagy sikere és jelentősége volt, hogy a magyar felvilágosodás korszakát ma is ettől az időtől számítjuk. Különösen két testőrtársával

11 együtt Bessenyeinek szándéka az volt, hogy a magyar nyelvet gazdagabbá, irodalmibbá tegye, így munkásságuk fontos előkészítése lett a magyar nyelv tudatos finomításának.

12 Bessenyeit barátság fűzte a századforduló reformkori haladó személyiségeihez, többek között Kazinczy Ferenchez (1759-1831). A magyar nyelvújítási folyamatban Kazinczy már céltudatosan vállalt vezető szerepet. A Martinovics-féle összeesküvés miatti börtönfogságából 1801-ben visszatérve Bányácskára (a későbbi Széphalomra) az azt követő három évtizedben képes volt a korabeli irodalmat és nyelvtudományt, írókat, költőket, történészeket a nyelv megújítására, gazdagítására mozgósítani. Ezrekre tehető leveleinek száma, amelyek barátaihoz és mindazokhoz íródtak, akik a nemes cél érdekében készek voltak aktívan közreműködni. Ezen időszak orvosi nyelvújításának vezéralakja kétségtelenül Bugát Pál (1793-1865) volt. Mielőtt azonban Bugát munkásságát értékelném célszerű megemlítenem Keszler és Kaán tanulmányát (2004) azokról az anatómiai szaknyelvi magyarításokról, amelyek Rácz Bugát-féle tevékenységet megelőzték. Első helyen Apáczai Csere János (1625-1659) Magyar encyclopaedia (1653) és Magyar logicatsca (1654) c. munkáit kell megemlíteni, amelyekben mesterének a holland Regius-mk (Henricus van Roy, 1598-1679) segítségét vette igénybe. A koponyát illetően Apáczai már több új magyar szóra tett javaslatot. A koponya halántékcsontján (os temporale) belül elhelyezkedő belső fül csontjaiból, a hallócsontokból, kettőnek adott nevet: kalapácsocska (ma kalapácsnak hívjuk); üllőhöz hasonló csontocska (ma egyszerűen üllő); fül dobja (dobhártya); hallási érzőtag (hallóideg); rostás csont (a koponyaalap egyik csontja a rostacsont, os ethmoidale). " Barcsay Ábrahám (1742-1806) hajdani erdélyi fejedelem leszármazottja volt, később magas katonai rangot ért el. Báróczi Sándor (1735-1809) műfordításai nagy jelentőségűek voltak. 12 Bessenyei 1782-ben elhagyta Bécset, bihari birtokára vonult vissza (A bihari remete,). A magyar értelmiség felfigyelt Bessenyeiék munkásságára, de még jobban felfigyelt erre a császári udvar adminisztrációja, a cenzúra semmit nem engedélyezett megjelentetni haláláig. Bessenyeit saját kora elhallgattatta, később pedig a magyar irodalmi élet feledkezett meg róla. Élete utolsó éveiben írott és legfontosabb müve a Tarimenes utazása (szégyenszemre) csak 1930-ban, 119 évvel halála után, került nyomtatásra.