Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 198-199. (Budapest, 2007)

KÖZLEMÉNYEK — COMMUNICATIONS - DÖRNYEI Sándor: Az első orvos a magyar országgyűlésben, Zomborcsevics Vince

A megválasztásról szóló tudósítás a továbbiakban utalt arra is, hogy „a választás, kivéve némelly apró korteskedéseket, csendesen és komolyan ment véghez?'

1 Zomborcsevicsnek ugyanis volt ellenzéke, amely azzal érvelt, hogy „nem volt a belső tanács tagja (hanem a kültanács vagy a választott polgárság tagja volt), de még nem is foglalkozás szerinti rendes politikus" (vagyis nem volt a város vezetésének részese). További ellenérv volt, hogy „orvos létére legföllebb csak orvosokat képviselhet, de nem polgárokat !" A város történetírója ehhez hozzáteszi: „Azonban az újabban keletkezett gazdagabb és nagyobbrészt intelligens elemekből álló városi pártnak sikerült őt az eddigi divat ellenére megválasztani."

5 A Pesti Hírlapban a következő szabadkai tudósítás - most Karvázy István tollából - a választás körülményeiről ezeket írja: „köveleinket - szinte czédulák általi titkos szavazás útján - általános szótöbbséggel megválasztok, s a gyűlés, a szabadelvű párt - mert nálunk nem szabadelvű párt alig létezik - egyik követünk Zomborcsevics Vincze városi főorvos s közösen elismert publicistának, némellyek által kérdés alá vont elválasztása sikerén érzett s kitört öröméljenzései között szétoszlott?'

1 ' A fővárosi sajtóban is akadt olyan újságíró, akinek szemet szúrt egy gyakorló orvos követté választása. A konzervatív Budapesti Híradó azt írta: „Azon ritka eset fordult most elő, hogy a közbizalom egy gyakorló orvosi is országgyűlési követséggel ruházott föl. Azon hatóság bizonyára rendkívül jó és szilárd egészségnek örvend, mert különben nem vált volna meg orvosától. A tisztelt követre nézve ezen közbizalom mindenesetre igen hízelgő?'' Szabadkán az október 12-i követválasztó ülés után október 16-án és 19-én követutasító gyűlést tartottak. Karvázy István fent idézett tudósításában erről is beszámolt. A követek országgyűlési állásfoglalását és szavazását meghatározó utasítás Szabadkán 27 pontból állt. Köztük az akkor előtérben álló, legjelentősebb, az iskolai történelemkönyvekből is ismertek (örökváltság, az ősiség eltörlése, nemzeti bank felállítása, a magyar nyelvű oktatatás bevezetése stb.) mellett akad egy egészségügyi vonatkozású is: „országos őrültek háza felállítását kívánjuk". Zomborcsevics először az előkészítő jellegű kerületi ülésen szólalt fel november 17-én. A reformok közül a városok jogállásának ügye volt a vita tárgya. A városoknak ugyanis összesen egy szavazatuk volt a kerületi üléseken, vagyis annyi, mint egy-egy megyének, így javaslataikat az óriási megyei többség csak akkor terjesztette az országgyűlés „országos ülése" elé, ha az érdekeiknek megfelelt. Ez az utolsó reformországgyűlés ebben a kérdésben korszerűbb, „demokratikusabb" megoldásra törekedett, de a konzervatívok részéről még sok ellenvetés hangzott el. Zomborcsevics a városok jogainak érvényesítése mellett érvelt, s a kedvező döntés sürgősségét hangsúlyozta.

8 Az „országos ülésen" 1847. december 21-én szólalt fel, amikor az úrbéri viszonyok rendezése körül folyt a vita. „Küldőimnek világos meghagyását teljesítem" - mondta, s kiállt a reformok megvalósítása mellett. „Mindazon intézvények közt, mellyek a középkorból reánk maradva a jelenkor szükségeihez illetlenek, nincs egy sem, melly eszmében olly lealázó, alkalmazásban olly bosszantó, eredményben olly káros, hatásban olly veszélyes volna, mint az úrbéri viszonyok." A kérdés megoldására komoly érveléssel javasolta az előterjesztett 3 Iványi István: Szabadka szabad királyi város története. Szabadka 1886. I. 410. (19jegyzet) 6 Pesti Hírlap 1847. nov. 2. 7 Budapesti Híradó 1847. nov. 2. 8 Budapesti Híradó 1847. nov. 18.