Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 198-199. (Budapest, 2007)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - ÚJVÁRI Hedvig: A disszimilációtól a cionizmusig. Az elfeledett Max Nordau pesti évei (1849-1880)

követelményeinek csak Párizs és London fele! meg.

37 A német városok a mentalitástörténeti változással nem tudtak lépést tartani, ami markáns különbséghez vezetett „nyugati közösségi és német individuális kultúra, illetve nyugati metropolisz és német provinciális szellem között".

58 Moha a német írók „provincmenekültek"-ként érkeztek a metropoliszokba, műveltségük, kompetenciájuk, intellektusuk elvitathatatlan volt. Ezekre a hozott szellemi javakra sokan „mint az idegen földön való létjogosultságuk igazolására tekintenek", sokak számára „valóságos védőpajzsként szolgál annak kiszámíthatatlanságával szemben".

59 Párizsi tartózkodása alatt Nordau szinte folyamatosan írta a Neues Pester Journal számára. Témáit a színes, nyüzsgő, párizsi élet adta: írt a francia irodalomról, képzőművészetről, színházi premierekről, Párizs zenei életéről, erkölcsről, államférfiakról, gondolkodókról, vagy éppen semmiségekről; reagál korának traumatikus eseményéről, a sedani vereségről, szívesen vette górcső alá a párizsi hétköznapokat, a klubokat, kávéházakat, a zálogházat, a latin negyedet, vagy éppen mindenszentek ünnepét, esetenként az alkoholizmus problematikáját. Eközben végigvonul tárcáin a Párizs és a francia vidék oppozíciója, és a Szajna-parti „Babylont, Ninivét és Mekkái" szemlélve már tetten érhető Nordau később kikristályosodó civilizációs kritikája. A tárcák száma igazán az 1878-as párizsi világkiállítás kapcsán kezdett sokasodni, de mivel Nordau nem tartózkodott egy uralkodó kíséretében sem, ezért az 1873-as bécsi expozícióról írott tárcákkal ezek sem mennyiségben, sem tartalmi sokszínűségben nem vetekedhetnek. A cionizmus felé Nordau Párizsban kórházi orvosként dolgozott, 1882-ben megvédte a nö sterilizációjáról írt doktori értekezését és orvosi praxist nyitott. Újságíróként is dolgozott: párizsi letelepedését követően kezdődött 35 évig tartó hírlapírói tevékenysége a Vossische Zeitung számára. 1883-ban jelent meg kultúrkritikai bestsellere, a Die conventioneilen Lügen der Kulturmenschheit, amely a kiváltott bonyodalmak miatt Európa-szerte ismertté tette szerzőjét: két hónappal a megjelenése után betiltottak Ausztriában és Oroszországban, sőt Ausztriában felségsértés vádjával sújtották Nordaut. Hatalmas vita kerekedett a mű körül, majd minden fontosabb európai nyelvre lefordították. 1890-ben Nordau szociológiai szempontok alapján nagy érdeklődést mutatott egy zsidó mezőgazdasági telep létrehozása iránt Argentínában, Buenos Aires mellett, amelyet barátja, a berlini orvos és bakteriológus, Wilhelm Löwenthal vezetett. Személyesen nem vett részt a projektben, nem is utazott oda. 1892-re datálható Nordau és a párizsi tudósítóként tevékenykedő Theodor Herzl megismerkedése; Nordau a család orvosa lett. 1894-ben a Dreyfus-ügy kapcsán Nordau rendszeresen tudósított az antiszemita hajszáról a Vossische Zeitung hasábjain, majd Herzllel 1895-ben vetik fel egy esetleges zsidó állam gondolatát. 1897-ben Nordau az /. Cionista Kongresszus ünnepelt szónoka, ahol körvonalazza a későbbi Bázeli Programot. Egy évre rá feleségül vette gyermeke anyját, a protestáns Anna Donsl, ami a cionista mozgalmon beiül az ortodox zsidók haragját vonta maga után. A 2. Cionista Kongresszuson elnökké választották; nagyelőadást 57 U.o. 58 Uo., 10. 59 Uo., 14.