Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 198-199. (Budapest, 2007)
TANULMÁNYOK — ARTICLES - ÚJVÁRI Hedvig: A disszimilációtól a cionizmusig. Az elfeledett Max Nordau pesti évei (1849-1880)
Párizs, a választott haza Nordau 1873-ban, mint a Pester Lloyd bécsi tudósítója volt először távol a szeretteitől. Ebben az időszakban élénk levélváltás kezdődött közte és húga, Lotti között. Személyesen nem találkoztak, csupán édesanyja látogatta meg, de a találkozó fiaskóval végződött, mivel a szülő „provinciális mivolta, jiddise, analfabetizmusa, értetlensége a mondén Béccsel és annak kultúrájával szemben a fiúban szégyenérzetet váltott ki %í . 4 Nordau leveleiben Falk lapját „Provinzblatt ; '-nak nevezi, amely Bécsben sohasem fog feltűnést kelteni, Pestet magát pedig „Provinzstadl'"-nak aposztrofálja, ahol neki már nincs maradása. Néhány hónappal később az általa oly nagyon respektált bécsi Neue Freie Presse által kínált pesti levelezői állást sem fogadta el. Először 1876-ban, majd véglegesen 1880-ban telepedett le Párizsban. Hogy milyen érvek szóltak a Szajna-part mellett, csak hipotézisekkel szolgálhatunk. Mindenképpen pozitívumként említendő a szabadúszó újságíró számára kínálkozó számtalan munkalehetőség, valamint egy orvos esetében a párizsi orvosi kar nemzetközi híre. 50 Kaiser utal még arra, hogy „számos zsidó (Kaiisch, Rodenberg, Nordau stb.) majdnem kivétel nélkül megemlíti még a saját kisebbség előrehaladott emancipációját, valamint azt, hogy a párizsi társadalomban - származástól függetlenül - minden tehetséget irigylésre méltó tisztelet övez". 51 Közös vonásuk, hogy „mint a német zsidó értelmiség általában, a liberalizmus hívei és a tanult polgárok köze soroltatnak". 52 Heinrich Heine Franciaországról alkotott képe esetében a politikai ideák mellé hedonizmus, életkedv és erotika is társult, és nem utolsó sorban „ a politikai elszántság, a remény, hogy a költészet valóban megváltoztatja a valóságot, ami annyit tesz, hogy francia (republikánus) viszonyokhoz vezethet . 5 "' 1750 óta a külföldi írók elsősorban a Róma - Párizs - London triászra összpontosítják a figyelmet, „ mivel csak ezek jelentenek igazi alternatívát a saját állapotokhoz képest, csak ők tűnnek mítoszképesnek, csak ők jelentenek kihívást valamiféle önpróbatételre", 54 Azok számára kínálnak menedéket, akik „ saját viszonyaik kicsinyessége, hivatásuk béklyói és szellemi izoláltságuk elől menekülnek"^ Ez a három város, kinőve a barokk fővárosok és nagyvárosok - Szentpétervár, Madrid, Nápoly, Velence, Bécs, Berlin, Drezda - típusából, „egy minőségileg új megjelenése fórmát" mutat. Azonban egy imperialista világváros 5 Uo., 79-82. A kedvező párizsi sajtóviszonyokra másutt is található utalás, pl.: Kaiser, Gerhard R.: „ Vulkan", „Feerie", „Lusthaus". Zur deutschen Berichterstattung aus Paris zwischen 1848 und 1884, in: Rom-ParisLondon. Erfahrung und Seilbsterfahrung deutscher Schriftsteller und Künstler in den fremden Metropolen. Hrsg. v. Conrad Wiedemann. Stultgar, Metzler, 1988, 479-511, itt 480. (=Germanistische-SyinposienBände; 8) 51 Uo.,481. 52 Uo. 3 Lange, Thomas: Zwischen Gott und Teufel. Das Frankreichbild deutscher Schriftsteller im französischen Exil, in: Fiktion des Fremden. Erkundung kultureller Grenzen in Literatur und Publizistik. Hrsg. v. Dietrich Hart, Frankfurt am Main, Fischer, 1994, 83-112. 14 Wiedemann, Conrad: „Supplement seines Daseins"? Zu den kultur- und identitätsgeschichtlichen Voraussetzungen deutscher Schriftstellerreisen nach Rom-Paris-London seil Winckelmann. In: Rom-Paris-London (lásd fent), 1-20., itt 9. 55 Uo., 10. 56 Uo„ 9.
