Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 198-199. (Budapest, 2007)
TANULMÁNYOK — ARTICLES - ÚJVÁRI Hedvig: A disszimilációtól a cionizmusig. Az elfeledett Max Nordau pesti évei (1849-1880)
bérig mintegy 100 tárca jelent meg tőle a lap hasábjain. Év végén beutazta Németországot és Európa északi részét, majd 1874 áprilisában végre kezdetét vehette a rég óhajtott európai tanulmányút, aminek minden fillérét maga kereste meg. Az útvonal jól nyomon követhető a tárcák tematikája alapján: Szentpétervár, Moszkva, Berlin, Anglia, Izland, Franciaország. Ennek a két mozgalmas évnek a hozadékát a Vom Kreml zur Alhambra című könyvben foglalta össze. A lapnak valójában csak Ferenc József császár oroszországi látogatásakor írt rendszeresen, hiszen konkrét felkérése csak erre a feladatra volt. Izlandi tartózkodásakor is bőven írt, de egyszer két hónapra abba hagyta a tudósítást. Még a Franciaországból küldött írások tesznek ki egy jelentősebb mennyiséget. A hosszas távollét persze nem kedvezett az orvosi tanulmányoknak, amelyeket ezekben az években Nordau valószínűleg szüneteltetett. Csak 1875 év végén tért vissza Budapestre, és december 21-én letette a „Budapesti Magyar Királyi Tudomány Egyetem"-en az első szigorlatát. A szigorlati jegyzőkönyvben a „Südfeld (Nordau) Simon" név szerepel. 43 1876. január 17-én Nordau írásban kérvényezte, hogy második szigorlatát idő előtt letehesse. 46 Erre 1876. január 24-én került sor „elégséges" eredménnyel. A szigorlati jegyzőkönyvben a „Nordau (Südfeld) Miksa" név szerepel. 47 Néhány nappal később, 1876. január 31-én Nordau végleg szakított a Pester Lloydda], valószínűleg Falk nem volt hajlandó magas anyagi követeléseit teljesíteni. 48 Két napra rá azonban már szerződést írt alá a Neues Pester Journalnál. Ám Budapesten nem volt tartós maradása; május l-jén húgával és édesanyjával Párizsba költözött, ahol orvosként és több európai lap tudósítójaként tevékenykedett. Új pesti lapjának is több párizsi tárcát küldött. Ezek közül több megjelent könyv formájában is a Paris. Studien und Bilder aus dem wahren Milliardenlande című munkában. Ez a viszonylag sok, és zömmel kritikus hangvételű tárca mindenesetre felveti a kérdést, hogy Nordau miért döntött éppen Párizs mellett. 1 878 végén Nordau - a család nyomására elismert újságíróként visszatért Budapestre, ahol praktizáló orvosként munkálkodott, valamint irodalmi előadásokat tartott, kiadókkal tárgyalt. Ebben az időszakban már nem találtam pesti német nyelvű orgánumokban írásokat tőle, és ez vonatkozik az 1880-ban bekövetkezett végleges párizsi letelepedése utáni időszakra is; ekkor a Vossische Zeitung párizsi tudósítójaként dolgozott. Pestre - a kutatások jelenlegi állása szerint - csak aktív cionistaként tért vissza látogatóba. 4:1 Lásd „Szigorlati Jegyző Könyv". (Jelzet: I.e. 15/ SGTF. levéltára). A konkrét eredmények: leíró bonctan (vizsgáztató: Lenbossék József), állattan (Margó Tivadar), ásványtan (Szabó), kórbonctan (Scheuthauer Gusztáv): „elég jól", míg az élettan (Jendrassik Jenő), általános kórtan (Balogh Kálmán) és növénytan elégségessel zárult. A jegyzőkönyv azonban csak a vezetékneveket tartalmazza. A kiegészítésekhez segítségemre volt: Győry Tibor, nádudvari: Az orvostudományi kar történele 1770-1935. Budapest, 1936, 788-794. 46 „Beadvány tárgya: Nordau Miksa folyamodik, hogy a szabályszerű határidő letelte előtt a II. orvostudori szigorlatra bocsáttassék." In: Iktató 1875/76. I. b. 23. (Ügyviteli könyv). 47 Lásd: Szigorlati Jegyző Könyv. 1 .c. I 5. A letelt tárgyak és vizsgáztatók: gyakorlati orvostanból (Wagner János), vegytan (Than Károly), szemészet (Schulek Vilmos), állatorvostan (Rupp /Nepomuk János), gyógyszertan (Balogh Kálmán). Minden vizsgaeredmény elégséges. 4ÍÍ Vö. Schulte, 79.