Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 198-199. (Budapest, 2007)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - ÚJVÁRI Hedvig: A disszimilációtól a cionizmusig. Az elfeledett Max Nordau pesti évei (1849-1880)

mutatkozik a nyelv, a kultúra és a vallás terén mutatkozó összefüggésekre/

7 Karády egyben rámutat az asszimilációs folyamatban rejlő ellentmondásokra is. Bár a beolvadás az első fázisban nagyon gyorsan és alaposan zajlott, a magyar társadalomba való beilleszkedés csak alig történt meg. így a zsidóság a másságát jóval erősebben őrizhette. A jogi emancipáció ugyan lehetővé tette a társadalmi érvényesülést (értelmiségi pályák, nemesi cím, hivatalvállalás), de a keresztény orientáltságú középrétegek pozícióik megtartásán munkálkodtak. Ezek ellensúlyozása végett a zsidóság ún. „kompenzációs stratégiákat" dolgozott ki. Ezek közé tartozott az „asszimilációs igények túlteljesítése", azaz Nordau esetében a német kultúra iránti feltétel nélküli vonzódás. Az orvostanhallgató és pályakezdő újságíró 1867-ben Nordau letette az érettségi vizsgáit és a pesti egyetem orvosi karára iratkozott be. Hogy mi vitte éppen a medicina felé, valójában csak feltételezéseink vannak, konkrét utalásokat nem találtunk/'

9 Karády Viktor arra utal, hogy a hagyományos műveltség mellett a modernizáció kezdetén fokozott érdeklődés mutatkozott a nagy szellemi odafigyelést igénylő foglalkozások, többek között az orvosi pálya iránt.

40 Ezt az 1872/73-as akadémiai év 1. félévére vonatkozóan az alábbi adatokkal lehet alátámasztani: 252 zsidó hallgató iratkozott be jogra, 141 orvostanhallgatónak, és csupán 15-en folytattak bölcseleti tanulmányokat. A római katolikus felekezethez tartozó hallgatók esetében ugyanez a rangsor (791 jogász, 248 medikus, 151 bölcsész).

41 Az 1872-es év Nordau újságírói pályafutása szempontjából jelentős évszám, ugyanis ekkor lett a Pester Lloyd munkatársa. Életmódját ez nagy mértékben befolyásolta, hiszen nappal tanult, este pedig az újság számára írt tárcáival foglalkozott.

42 Anyagilag mindenképpen megtalálta a számítását: a tárcarovat belső munkatársaként havi 200 forint jövedelemmel rendelkezett.

4j A megtalált írások mennyisége alapján azonban nem lehet egyértelműen meghatározni, hogy konkrétan milyen munkákkal bízták meg és ténylegesen mennyit dolgozott. A megtalált tárcák csekély mennyisége és a később leközölt tárcák nagy száma miatt feltételezhető, hogy egyéb szerkesztői-újságírói munkát is végzett. A lapnál egyébként 1867. november 9-én debütált Das Altarbild című tárcájával,

44 A lap főszerkesztője, Falk Miksa különösen a kegyeibe fogadta Nordaut, mert az 1873as bécsi világkiállításra őt küldte a lap tudósítójaként a császárvárosba. Áprilistól novemKarády: Iskolarendszer, 92

IT. és Karády: Asszimiláció., 35f. Szektu Gyula éppen a vallási, kulturális különbségekben, valamint a zsidó életmód sajátságaiban látja az elidegenedés, a különválás okát a keresztény társadalomtól. Vö. Gyáni, 19f. 38 Karády, Asszimiláció, 38ff. 39 Schulte, 50f. 4(1 Karády, Zsidóság, modernitás, 961". A kiegyezést követően az emancipált zsidóság azon volt, hogy a képzési lehetőségeket minél jobban kihasználja. Míg 1870-ben 100.000 katolikusra 25 felsőoktatásban tanuló fiatal esett, addig ez a szám a zsidóság estében 71 volt. Tíz évvel később cz az arány teljesen eltolódott a zsidóság javára: 32: 158 arányban. (A középiskolákban ez az arány még feltűnőbb volt: 1870-ban 272:719, míg 1880ban 265:1366.) Vö. Karády. A zsidó iskolaiig}', 18. 41 forrás: A budapesti magyar királyi tudomány-egyetem almanachja. Buda 1873, 89. 12 Vö.: Schulte, 51. 43 Uo. 44 263. szám. 2.