Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 198-199. (Budapest, 2007)
KÖNYVSZEMLE — BOOK REVIEWS
tségviselök mandátumát érintette, amelyet 5 évre szólóan állapították meg. Rögzítették továbbá, hogy az akadémia 75 évesnél fiatalabb tagjainak a száma legfeljebb 200 lehet. Az új alapszabály kidolgozása során napirendre tűzték a bizottsági rendszer felülvizsgálatát és igények szerinti bővítését is. Az 1980-as évek közepén szükségessé vált az Akadémiáról szóló törvényerejű rendelet módosítása. Az állami irányítás rendszerének egyszerűsítése során megszüntették a Minisztertanács Tudománypolitikai Bizottságának albizottságait, közöttük a Társadalomtudományi Koordinációs Bizottságot, és ennek eredményeként a társadalomtudományi kutatások országos irányítását a Magyar Tudományos Akadémiára bízták. Az. alapszabály módosítások tudományos osztályok tényleges működését csak csekély mértékben érintették. Az elkövetkező évtized a tudós testület életében meghatározó jelentőségű volt. 1990. február 27-én az MTA rendkívüli közgyűlése nyilatkozatot fogadott cl, amelyben kinyilvánította, hogy magát autonóm köztestületnek tekinti. A közgyűlés új alapszabályt fogadott el, amely jelentős változásokat hozott a szervezeti felépítés, a választási szabályok és a működési rend tekintetében. Növekedett a tudományos osztályok önállósága és hatásköre. A Magyar Országgyűlés 1994. márciusában az MTA átalakulási folyamatát jogilag is szentesítve, elfogadta az akadémiáról szóló 1994. évi XL. Törvényt, amelynek értelmében a Magyar Tudományos Akadémia önkormányzati elven alapuló, jogi személyként működő köztestületté vált. Az autonómia, az osztályok önállósága és hatásköre, sőt még Magyarország EU-csatlakozása sem oldotta meg az akadémia egyik legégetőbb gondját, a kutatásokra fordítható anyagi eszközök hiányát. Az LU-tagállamok közül a legkevesebb GDP arányos összegei Magyarország költi kutatásra és fejlesztésre. Márpedig napjaink fejlesztésének minősége meghatározó lesz a következő nemzedékek számára. A történeti tanulmányokat az. MTA tudományos bizottságainak, a kutatóintézetek, az alapítványok történetének ismertetése és a díjak közlése követi Telegdy Gyula osztályelnök összeállításában. A kötet közel felét egy életrajzi lexikon alkotja, amely az. Akadémia Orvosi Tudományok Osztálya rendes, valamint levelező tagjainak életútját ismerteti önéletírásaik alapján. Ajánljuk ezt az orvostörténeti szempontból hézagpótló, és kézikönyvként is igen jól használható kiadványt mindazoknak, akik az orvoslás múltjának és jelenének nagyjait kívánják megismerni. Kótyuk Erzsébet Lammcl, Hans-Uwe: Klio und Hippokrates. Eine Liaison littéraire des 18. Jahrhunderts und die Folgen für die Wissenschaftskultur bis 1850 in Deutschland. (Sudhoffs Archiv. Zeitschrift für Wissenschaftsgeschichte. Beihefte I left 55.) Stuttgart, Franz Steiner Verlag, 2005. 505 p. A Sudhoffs Archiv tudománytörténeti sorozatának egyik nagyszerű monográfiáját veheti kézbe az orvostörté nctírás kutatója. A szerző, Hans-Uwe Lammel több évtizedes kutatásainak eredményét foglalta össze ebben a műben, mégpedig a német orvoslörlénetírás történetét a 18. századtól 1850-ig. Könyvének elkészítése hosszú folyamat volt, hiszen az első gondolatokat még 1988-ban vetette papírra a szerző. Egy évvel később, 1989-ben további kiegészítésekkel bővítette az alaptémái, amely előadás formájában hangzóit cl a Német Orvostörténeti, Természettudományi és Technikatörténeti társaság fennállásának 72. évfordulója alkalmából rendezett előadássorozatán és annak tudományos diskurzusán. A 90-es évek elején, a Rostocki Egyetemen indított kutatási projekt keretében tovább folytathatta munkáját, ennek köszönhetően 1994 és 1998 között készült el majdnem végleges formájában a mostani könyv. 1998-ban habilitált e témában a Rostocki Egyetemen. Dolgozatának címe már majdnem ugyanaz, mint ennek a monográfiának: „Klio és Hippokratész között. Egy orvostörténeti érdekesség kulturális eredete, különös tekintettel az orvosok történeti gondolkodásmódjára és szellemiségére 1750 és 1850 között Németországban." A jelenlegi cím tulajdonképpen csak annyiban tér el egyetemi tudományos dolgozatának címétől, hogy még eredetibb, még meghökkentőbb, még inkább olvasásra ingerlő. Hogyan is kapcsolódhat egy mitologikus személy, egy istennő a valóságban is élt orvoshoz, természettudós férfihez? Klio vagy Kleió, Clio a görög mitológiában a kilenc múzsa egyike volt, a dicsőség hirdetője, a történetírás oltalmazó istennője, akit a görög és később a hellenisztikus művészetben a jelképévé vált írástekcrccsel és írószerszámmal ábrázoltak. Hippokratész a görög orvoslás és az egyetemes orvostudomány kimagasló egyénisége, a tudományos orvostan megalapítója, az orvoslás atyjaként tisztelt tudós. Kr.e. 460-ban született Kósz szigetén és kb. Kr.e. 377-ben halt meg Thesszáliában, Larissza városában. Bár Hippokratész is, mint az ókori görög orvosi iskolák orvosai, családfájukat Aszklépiosztól, a gyógyítás istenétől eredeztették, mégsem mitologikus személy. Vajon milyen kapcsolat lehet kettejük között? A valóságban soha nem találkozhatott két személy, hogyan lehet mégis együtt emlegetni őket?
