Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 198-199. (Budapest, 2007)

KÖNYVSZEMLE — BOOK REVIEWS

Az orvosi tudományok ápolása és az orvosok egybefogása céljából már Sauer Ignác javasolta a Magyar Orvosi Akadémia felállítását, de a szabadságharc kitörése következtében a megvalósításra már nem kerülhetett sor. A sebészetet forradalmasító narkózis, majd antiszepszis és aszepszis, a fiziológia, a sejtkórtan és a bakteriológia fejlődése új lendületet adott az orvostudománynak. A ..Balassa Kör" - amelyet az orvostörténelem „pesti orvosi iskola" néven tart számon -. valamint a „Markusovszky-asztaltársaság" olyan orvos egyéniségeket gyűjtött egybe, akik meghatározó személyiségei voltak a hazai orvostudomány és közegészségügy fejlődésének. Sikeres munkájuknak köszönhetjük, hogy 1876-ban megszületett a Magyar Egészségügyi Törvény (1876. évi XIV. tc.) A Bach-korszak béklyói után. a dualizmus korában a hazai orvostudomány a nemzetközi élvonalba emelkedett. Az első világháborút Magyarország számára lezáró trianoni békediktátum hazánk számára nemcsak politikai, társadalmi és gazdasági krízist idézett elő, hanem az MTA által képviselt tudományos életünket is válságba sodorta. Az orvostudomány fejlődése is megtorpant. A megcsonkított ország akkor százéves akadémiája az ország megfogyatkozott erejét a tudás hatalmával kívánta „meghatványozni". Ehhez egyetemeink megtartására és a kutatóhelyek biztosítására volt szükség. A honi tudományos élet szervezője, a Magyar Tudományos Akadémia sikerrel vette az akadályt, ennek ékes bizonyítéka, hogy az impériumváltozás után az erdélyi Kolozsvárról Szegedre menekült egyetem professzora, Szent-Györgyi Albert 1937-ben Nobel-díjat kapott. A Orvosi Tudományok Osztályának a második világháborút követő időszakát Kónya Sándor összeállításában ismerhetjük meg. Ez az időszak rendkívül mozgalmas és eseménydús volt az osztály életében. 1945 előtt az akadémiának három tudományos osztálya, minden osztálynak két alosztálya volt. Az orvostudományok képviselői a III. osztály B) természetrajzi tudományok alosztályában foglaltak helyet. A korábban háttérbe szorított természettudományok képviselői, Szent-Györgyi Albert vezetésével sürgették az akadémia megreformálását, és a természettudományok nagyobb képviseletét. Mivel nem látták biztosítottnak javaslataik elfogadását, 1945. szeptemberében megalakították a Magyar Természettudományi Akadémiát. A két akadémia között heves vita bontakozott ki, végül 1946. első felében megegyezés született. Ennek lényege, hogy a MTA beválasztotta a III osztályba a Természettudományi Akadémia azon tagjait, akik nem voltak tagjai a tudományos akadémiának. Eközben a III. osztályt kettéosztotta, a IV. osztály pedig a biológia és az orvosi tudományok osztálya lett. Ezt követően a Magyar Természettudományi Akadémia megszűnt. Az MTA 1949. október 31-én új alapszabályt fogadott el, amely a tudományos osztályok új rendszerét rögzítette Az új alapszabály hat osztályt létesített, amelyek között az V. lett az. Orvosi Tudományok Osztálya. A szakma képviselete elég jelentős volt, hiszen 1949-ben az akadémia rendes és levelező tagjainak kb. 18 %-a tartozott V. osztályhoz. Az osztályok száma a későbbiekben tovább bővült. A második világháborút követő átszervezéssel a Magyar Tudományos Akadémia erősen központosított szervezetté alakult, irányító szerve az elnökség volt, amely a testület feladatának a tudományos ötéves terv kidolgozását, és annak végrehajtását tekintette. Az V. osztály keretében 1951-ben számos bizottság alakult: a mikrobiológiai-, a bel-, a gyermek.-, az ideg-, valamint a bőrgyógyászati bizottság. Az MTA munkájának fontos és felelősségteljes részét képezte a könyv- és folyóiratkiadás. Idegen nyelvű szakfolyóiratok 1950-től jelennek meg. A külföldi kapcsolatok kiépülése is erre az időszakra tehető. A szomszédos országok akadémiáival az 1950-es évek második felében alakult ki a kétoldalú egyezményeken alapuló együttműködés. 1957-ben a kormány tanácsadó szerveként új szereplő jelent meg a tudománypolitikában: a Tudományos Felsőoktatási Tanács (TFT), amely az országos kutatásszervezés irányító szerveként működölt. A 1960ban elfogadott törvényerejű rendelet szerint az. MTA feladatköre megváltozott, elsősorban a tudományok alkotó művelése, valamint a kutatások megszervezése, irányítása, összehangolása stb. lett a fő feladata. Tennivalói között ekkor már nem szerepelt az országos tudományos terv kidolgozása. A TFT tevékenysége 1967-ben megszűnt, szerepét az MTA és az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság (OMFB), valamint a kulatásirányitásban érdekelt minisztériumok vették át. Az. MTA a természettudományi alapkutatások koordinálásáért lett felelős, az orvostudományok irányítását az Egészségügyi Minisztérium vette át. Az együttműködés minél jobb összehangolására, az akadémia és a minisztérium közötti tárgyalások eredményeként, közös bizottságok alakultak, amelyek munkáját a két főhatóság szabályozta. 1969-ben jelent meg a Magyar 'tudományos Akadémiáról szóló új törvényerejű rendelet, amely meghatározta az új szervezeti rendet és az. akadémia működésének alapelveit. Az erre épülő, 1970-ben elfogadott alapszabály tükrözte azt a lényeges átalakulást, amely a tudományos osztályokat illetően bekövetkezett. Az V., vagyis az Orvosi Tudományok Osztálya zökkenőmentesen beilleszkedett az új szervezeti rendbe, de mivel az orvostudomány országos koordinációjának felelőse az Egészségügyi Minisztérium maradt, továbbra is fontos volt a minisztériummal való kapcsolat erősítése és bővítése. Az. évenkénti közgyűlések alkalmával készített beszámolók adtak számot az osztály tevékenységéről. Kilenc év múlva, 1979-ben az akadémiáról újabb törvényerejű rendelet jelent meg. A közgyűlés még ugyanebben az. évben új alapszabályt fogadott el. A változás többek között a testületi tisz-