Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 198-199. (Budapest, 2007)

ADATTÁR — DOCUMENTS - RAYMAN János: Újabb adatok az Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyűléseinek numizmatikai emlékeiről

1. Portó 80 forint 2. Nyomtatvány 120 forint 3. Emlékkönyv 1000 forint 4. Kalauz kiadása 80 forint 5. Jelvények 200 forint 6. Eíívebek 520 forint Összesen: 2000 forint

5 Az „egyebek'' '-re meghagyott, nagynak tünö összeg a vendéglátás költségei miatt szerepel, pedig mint utóbb kiderült, a résztvevők száma viszonylag alacsony, mindössze 182 fő volt. Az emlékkönyv rovatban szereplő 1000 forint pedig Agh Timót: „Pécs sz. kir. város múltjából és jelenéből című munkájának kiadására szolgált fedezetül. Az összegyűlt számlák kifizetésére 1894. július 6-án adott utasítást a város elöljárósága a házipénztárnak. Ennek az utasításnak a 3. tétele figyelemre méltó, mert a költségtervben is szereplő vándorgyűlési jelvényre vonatkozik, és így szól: „Rapprecht (sic!) testvéreknek a magyar orvosok és természetvizsgálók pécsi vándorgyűlése által kiszolgáltatott 400 darab aranyozott jelvényért és tartozékáért jár a 3 alatti számla szerint 150 frt 30 xk". (krajcár). Sajnos az említett 3-as számla nincs már meg. De a záradékban még egy megjegyzés olvasható, amelyben felhívják a főpénztáros figyelmét arra, hogy a 3. tételt közvetlenül az iparosnak, tehát Ruepprechtnek fizesse ki.

6 A bemutatott levéltári adatok alapján a vándorgyűlések jelvénysorozatát egy eddig ismeretlenül megbúvó pécsi jelvénnyel egészíthetjük ki. Nemcsak a költségvetésben szerepeltették, hanem ténylegesen el is készült! Tehát egyértelműen megállapíthatjuk, hogy az 1894. évi pécsi Vándorgyűlésre aranyozott jelvényt készíttettek a jó nevű pécsi Ruepprechttestvérek harang, érc- és vasöntödéjénél. A jegyzőkönyvben szereplő tartozék valószínű, hogy a vándorgyűlési jelvényeknél szokásossá váló szalag, amely vagy a helyi, esetünkben kék-sárga, vagy a nemzeti színeket viselte. Tehát létezett jelvény, még pedig 400 példányban. Ha figyelembe vesszük, hogy a résztvevők száma a 200-at sem érte el, valamennyit ki sem tudták osztani, még akkor sem, ha a szervezésben résztvevőket is a jogosultak közé számítjuk. A jelvény viszont eddig nem volt ismeretes. Arra aligha lehet gondolni, hogy elkészülte és kifizetése után ne osztották volna ki. Ez esetben bizonyára újabb akták keletkeztek volna. A jelvény létére csak a bemutatott pár sor utal. Ismeretlenségének talán az lehet oka, hogy a jelvényen egyáltalán nincsen felirat, vagy ha van, akkor nem sikerült megfejteni. Az eddig ismert vándorgyülési jelvényeket mind éremgyűjtők szedegették össze és írták le, de valamennyin felirat van, ezért könnyen azonosítható. Az „elveszett" pécsi jelvénynek egyetlen előzménye a nagyváradi vándorgyűlésé volt, amelyen a város címere szerepelt és a címer alatti fel iratszalagon olvasható a város neve és a kibocsátás alkalma. A jelvényt piros-fehérzöld szalagra erősítve viselték. (Huszár - Varannai) Ilyen előkép után könnyen lehetséges, hogy a pécsi jelvény is a város aranyozott címere, amelyet piros-fehér-zöld, vagy a város színeivel kék-sárga szalagon lehetett viselni. A jel5 BML. Pécs város tanácsának iratai 17720/1893 6 BML. Pécs város tanácsának iratai 10118/1894