Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 198-199. (Budapest, 2007)

ADATTÁR — DOCUMENTS - RAYMAN János: Újabb adatok az Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyűléseinek numizmatikai emlékeiről

vényen pedig talán semmilyen felirat nincsen, ezért maradt immár száztíz éve az ismeretlenségben. A közelmúltban Pécsett előkerült egy jelvény, amely minden vonatkozásában megfelel a keresett jelvényre vonatkozó feltételezéseknek. Kék-sárga szalagra van tűzve Pécs város aranyozott bronz címere. A jelvény is és a szalag is 19. századi eredetűnek határozható meg. A városcímert formázó bronz jelvényen jól látható a hajdani aranyozás nyoma. Érdekes és szokatlan a címerpajzs feltűnően megnyújtott alakja, amely egy gazdagon ívelt tárcsapajzsnak felel meg. A címeren elhelyezett korona is szokatlanul magasra emelkedik, és ezzel tovább nyújtja a címerképet. A jelvény mérete 11x21 mm. Ezt helyezték rá kettős kitűzővel a 28 mm széles, ferdén vágott 55 mm hosszú kék-sárga szalagra, amely két rétegű, csak az „elöoldala" kék-sárga, míg hátoldala teljes szélességében sárga. A szalagot Miilei Ilona a pécsi Janus Pannonius Múzeum textil restaurátora is határozottan a 19. sz. második feléből származónak tartja. A rendkívül érdekes jelvényt ezért nagy biztonsággal a pécsi vándorgyűlés keresett jelvényének nyilváníthatjuk, (ábra) Valóban semmilyen felirata nincsen, ezért alkalmas volt, bármilyen pécsi eseményen való felhasználásra. A levéltárban feltárt adatok nélkül nem is gondolhatott senki arra, hogy a vándorgyűlés jelvénye volt. Ezért tudott száztíz esztendeig az ismeretlenség homályában meglapulni. Ezzel a lezártnak tartott vándorgyülési jelvénysorozatot nemcsak egy számlával igazolt jelvény elkészültével, hanem egy tényleges korabeli, a feltételezéseknek minden szempontból megfelelő jelvénnyel lehet bővíteni. Mivel a vándorgyűlést szervező választmány eleve ajánlotta Pécs városának a jelvénykészíttetést és várható költségét is megbecsülte, érdemes lenne valamennyi jelvény nélkülinek ismert vándorgyűlés esetében is levéltári kutatást végezni, hogy tényleg lezárható legyen ez a kérdés. 1927. évi Vándorgyűlés Harmadik alakalommal 1927. augusztus 28. és 31 között rendeztek Pécsett vándorgyűlést. Ekkor a természettudós társaság nevezetes rendezvénysorozata már végóráit élte. A vándorgyűlés „Munkálatát sem jelent meg. Még összejöttek 1929-ben Sopronban, és legutoljára 1933-ban Budapesten. A pécsi vándorgyűlés tudományos programjának megszervezése Gorka Sándor és Dollinger Gyula egyetemi tanárok nevéhez fűződik. Pécs sz. kir. város törvényhatósága és a város tanácsa 1927. július 27-én hozott határozata szerint szívesen látta ősi városában a tudósokat. Hangsúlyozta, hogy mindent lehetőt el fog követni a vándorgyűlés legteljesebb sikere érdekében. A várható kiadásokra 8000 P felhasználását engedélyezték. Gondoskodtak az érkező vendégek elhelyezéséről. A négy napos program során városnézést, múzeumlátogatást szerveztek a vendégeknek. Volt vetítettképes előadás és hangverseny a színházban, kirándulás Jakabhegyre és a Tettyére. Az érdeklődők ellátogathattak a Dunagőzhajózási Társaság vendégeként egy szénbányába is, megtekinthették a Littke féle pezsgőgyárat és a Zsolnay gyárat. A sok program közötti a választás lehetőségét segítette elő az összejövetel idején megjelenő alkalmi sajtó, amelyet „Napi Közlöny" címmel adtak ki. A tudományos ülések iránt is nagy volt az érdeklődés. 53 orvosi, 56 természettudományi, 6 társadalomtudományi és 7 gyógyszerészeti témáról vállaltak előadást a jelentkezők.