Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 196-197. (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - SZENTI Tibor: Hódmezővásárhely egészségügye (1918-1950)

főorvossá kinevezték. 3 A közgyűlés 1944-ben nem hozott érdemleges egészségügyi döntést. A város vezetői ekkor már a német megszállással, a holokauszttal, a munkaszolgálatba vitellel, a levente gyerekek és az idős emberek, a „lapátos honvédek" behívásával és elvitelével, szeptember második felétől a szovjet csapatok inváziójával voltak elfoglalva. 1945ből származnak a megbízott tiszti főorvosnak, az idős dr. Fáty Bélának a jelentései, amelyekből fölsejlik az 1944-es év. Összefoglaló jellegű panasszal kezdi, amelyben voltak realitások és túlzások egyaránt, minden esetre egy kor kórképét is tükrözik. „Ha voltak a múltban nagyritkán a közegészségügy iránti nemcsak érdeklődéssel, de kellő érzékkel biró emberek: orvosok, akik meggyőződéses és törvényen alapuló jogos kívánságuk tudatéiban kardot mertek rántani, valamely, a közegészségügyet gyorsabban előbbrevivő célszerű gyakorlati indítvány, avagy eszme mellett; az esetben a hatalmonlévők részéről — feltéve, hogy az illető egyébként kedvelt személyiség volt - egy kézlegyintéssel intették le, ezen pár szó kíséretében; »ugyan doktorkam«l, mert a doktor a hatalmonlévők szemében sohasem volt meghallgatásra méltó, komoly tudós, vagy éppen számottevő közigazgatási tényező; hanem csak doktorka: kis d-vel és ka kicsinyítő raggal. Ha véletlenül makacs ember, keményebb nyakú legény volt és igaza, jószándéka tudatában tovább okvetetlenkedett — mert az elgondolásához való görcsös ragaszkodást okveietlenkedésnek minősítették — egész egyszerűen, világosan és félreérthetetlen módon tudomására adták, hogy erre pedig pénz nincs. Kocsmák építésére, korleskedésre és sok mindenre volt pénz; de egy központi ravatalozó építésére, szülőotthonra, egy, a kor követelményeinek megfelelő központi rendelőre, jól működő fertőtlenítőre, tetvetlenítőre, járványkórházra és még sok minden hiányzó és a nép egészségügyét szolgáló intézményre - egészen a halottégetőig soha nem volt pénz. "

96 Idézet egy további jelentéséből: „ ...jelentem, hogy a ^Hódmezővásárhelyi Kútvölgyi Szanalorium« jelenleg nem működik. Oka: hogy 1944. év szeptember havában az orosz hadsereg közeledésének hírére az összes betegek eltávoztak; a vezető orvos és alorvos katonai szolgálatra bevonultak, a gondnok, kezelő, gazdasszony és az ápoló személyzet az Intézetet elhagyták; csupán egy konyhalány és egy napszámos maradlak helyükön. Az Intézetet fenntartó Hódmezővásárhely Szanatórium Egyesület tisztikara is eltávozott... Az épületeken lényeges kár nem esett; de... a 3 ízben történt betörés nyomokat hagyott az épületen és bizonyos értékek elraboltattak, ezek között 7 ágy is. A jebruár hóban városunkban felállított hadifogoly kórház részére 96 ágyat kölcsönadtam, amelyeket időközben az oroszok vettek birtokukba. " Végül egy 7 oldalas jelentéséből vett részletek: „ ...a város polgári lakosságából igen sok elhalálozás történt lőfegyver, illetve robbanó anyagok által okozott sérülés következtében... A beszállított halottak száma összesen 45 volt

98 A lelőtt állatok hullái még az nap eltakaríttattak... " (Sok volt a tetves polgári személy, amelyet az inváziós katonák terjesztettek. A szovjet 95 Kgyj. 1945/15. % Tfo. ir. 1598/945. sz. Hódmezővásárhely tiszti főorvosától dr. l-'áry Bélától, a főispánnak és a Törvényhatósági Bizottság tagjainak írt leveléből, amely 1945. szcpl. 22-én kell. "

7 Tfo. ir. 1566/1945. (1945. okt. 18-án kelt városi tiszti főorvosi jelentés a Magyar Népjóléti Minisztériumba.) 98 Természetesen ennek a többszöröse volt, csak ezeket nem szállították be, hanem, ahol tudták, egy gödörben elföldelték, és gyakran hónapok múlva, exhumálás után kerültek végső nyughelyükre, vagy jeltelen sírjukat elmosta az idő.