Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 196-197. (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - SZENTI Tibor: Hódmezővásárhely egészségügye (1918-1950)

megszállást követő „...első napokban igen nagy gondot okozott a város fekvő betegeinek orvosi ellátása... a városi orvosi leendőket már három orvossal végeztettem; akik közül csupán egy volt régebbi városi orvos. A másik kettő eddig magánorvosként működött... A hatvanezer lakosú városban nagy volt az orvos hiány, az 50-60 orvos helyeit 7 orvos maradt a helyén, ezek közül három 60 éven felüli, a negyedik pedig nő... A nagy külterületi részen egyetlen hatósági orvos volt, aki jármű, igás állat, gépjármű hiányában szinte tétlenségre volt kárhoztatva. " Leírta, hogy ő vezette a belgyógyászati osztályt, dr. Genersich Antal a sebészetet. November hónapban már 10-14 orvos volt. Dr. Genersich Antal 1944. dec. 25-én rákban elhunyt az egyik kórházi vaságyon, szolgálat közben. (Tudjuk, hogy amíg észnél volt, dolgozott!) Majd dr. Fáry Béla így folytatta: „ Kétségtelen, hogy az orosz katonaság között sok a fertőző nemi beteg, ami könnyen magyarázható tudván azt, hogy ezek kivétel nélkül mind Románián át jutottak el városunkba... Az is bizonyos, hogy ugy ezek; mint a hozzánk jött román katonák számtalan nemi erőszakot követtek el és sokszor egyetlen nővel !0-en, vagy még többen is közösültek; ami a fertőzési lehetőséget nagyban elősegítette. " Dr. Ördögh Béla így foglalta össze a háborús évek vásárhelyi egészségügyét: „A II. világháború kitörése a szépen megindult és virágzó szakmai munkát felborította. Az orvosok egy része bevonult katonának, mások a visszacsatolt felvidéki területekre mentek, így dr. Kassay Dezső kiváló fül-orr-gégész broncho/ógus is eltávozott. Helyére dr. Orsó László került, a bőrosztályra dr. Baku István. A háború után megszaporodtak a tüdő TBC-s betegek, a bőrgyógyászati osztály egy részéből 24 ágyas tüdőosztály létesült, melyet 58-ra növeltek, ennek vezetéjje dr. Deutsch Béla lett. " 0 A második világháború utáni változások Lektorunk, dr. phd Kapronczay Károly főigazgató fejezetünkhöz írt, az alcímben jelzett korszak indítását tartalmazó, néhány fontos sorát idézzük:

101 ,,... 1945-ben lezáródott egy polgári korszak, 1945-1950 között új periódus kezdődölt, amely reményt adott az előző időszak folytatására, de már erőteljessé váltak azon tendenciák (erőszakos államosítás, a politikai jellegű intézkedések sorozata), amelyek előkészítették a szocialista korszakot. Ez utóbbiról meg kell jegyeznünk, hogy a számos negatívuma mellett sok pozitív vonatkozással (általános ingyenes betegellátás, az ellátás kereteinek kiszélesítése stb.) is rendelkezelt, viszont az államosítás és az ellátás teljes költségvetési keretbe történt »beemelese« megsemmisítették a biztosítás saját vagyonát, pénzügyi forrásait, ami csak hasznára lehetett volna az ellátás pénzügyi alapfainak. " Tfo. ir. 223/1945. Dr. Fáry Bélának, a m. kir. Tiszti főorvosi hivatalvezetőjének 1945. február 19-én kelt jelentése a magyar népjóléti miniszterhez. (Népi életmódot elbeszélő adatközlőim vallották, hogy alig volt olyan orvos - a szakosodásuktól függetlenül -, akinél az asszonyok ne álltak volna sorban, hogy „tegyenek velük valamit, mert nem a férjüktől maradtak terhesek". Vásárhelyen annyi otthoni, kriminális és orvosi művi magzatelhajtást még nem végeztek, mint ezekben a hónapokban.) Dr. Ördögh B. 1998. 15. Dr. Kapronczay Károly PhD. A budapesti Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár főigazgatója, az Orvostörténeti Közlemények főszerkesztője. (Lektori véleményének kelte: 2006. március 2.)