Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 196-197. (Budapest, 2006)
TANULMÁNYOK — ARTICLES - KÖLNEI Lívia: Az alternatív orvoslás kezdetei Magyarországon
eredményeihez. Szerinte az elmés kísérletek meglepő eredményeket hoztak, de gyakorlati értékük nem volt sok. A kísérletek eredményei bizonytalanok, más körülmények között másképp mehetnek végbe. A praktikus gyógytudomány fejlődését ezek az új elméletek ugyanannyira gátolják, mint amennyire tökéletesítik, mert háttérbe szorítják a betegágy melletti tapasztalatokat, vagyis a racionális empíriát. Rechnitz kora fiziológiai gyógytanát csupán a számos, részigazságokat feltáró orvosi irányzat egyikének tartotta. „A gyógytan ...számos rendszerek, elkülönzött nézetek, merész állítások és képzelt eszmék által annyira szét van darabolva, mennyire még eddig sohasem volt, úgy hogy már csak innét is kitűnik a gyógytudomány mostani kétes állása. Nemcsak a vizgyógytan, hasonszenv, Broussais vagy Rasori iskolája, de az ideális kórtan, mysticismus, természettörténeti és élettani iskola, továbbá vegytan, kórtanos bonczolás, hallgatódzás, kopogtatás, stb. is mindannyi ágakat teremtenek, holott ezeknek mindegyike csupán némi igazságokkal bír »161 részére. A már többször említett, 1843-ban megjelent Esztani vázolata az orvosi rendszerek eredetének" című írást 162 talán Bugár írta, szellemisége, a különféle felfogásokban jót, használhatót, előbbre vivőt kereső felfogása is Bugátra vallott. Az orvosi rendszereket úgy értelmezte, mint az egyes szervrendszerek sajátos, kóros bántalmaira adott válaszokat, lehetséges megoldásokat. Sokféleségüket is ebből eredeztette. A szerző szerint az egyes betegség típusokra illetve hajlamokra más és más orvosi rendszer épült. Az „edényrendszer" (vérkeringés) betegségeire adódott megoldásként a brownianizmus. A „lobos" (gyulladásos) betegségek ellenszere volt az ún. „lobellenes" gyógyrendszer. A gyulladás gyakran a máj bántalmával is társult, erre alakultak ki az ún. kiürítő gyógymódok (a hánytató és ellenizgató irányzatok, pl. Morrison, Le Roy és Rasori módszerei). A bőrrendszer mirigyeinek, a lobosideges betegségeknek orvosa volt Broussais. Amikor pedig az idegrendszer bántalmai határozták meg a betegségek külső jegyeit, a homeopátia jelentette a megoldást. Ezzel az elméleti alapvetéssel persze az említett alternatív orvosi rendszerek képviselői aligha értettek egyet, mégis híven tükrözte az ún. „eklektikus" orvosi irányzat igényeit. A cikk írója végezetül Ph. C. Hartmannak, a nagy példaképnek intéseit ajánlotta az orvosok figyelmébe: Az orvosnak egy felekezethez sem szabad kizárólagosan ragaszkodnia. Kellő elővigyázatossággal lehet használni a régi (középkori) orvosi könyveket, a hánytatókat, hashajtókat és a szigorú lobellenes gyógymódot is. A betegségek gyógyításában szigorúan szem előtt kell tartani a „Makrobiotica" szabályait. A rudnói csodadoktorról szóló fejezetben már idéztem Arányi Lajos Rudnó és lelkésze 1844 és 1845-ben című könyvét. Bevezetőjében eredeti humorral foglalja össze korának általa lenézett - alternatív gyógymódjait: „Tekintsük a láthatárt! Egyik forró s fűszerezett borral (Lazarini), másik fris tiszta vízzel (Prisnicz), — egyik száraz zsemlyével (Schrott), másik puhára főtt prófonttal (az anonymus juhász Poroszhonban), — egyik a biblia szavainak előmondásával s imákkal (Dr. Ringicis Münchenben), a másik csupán simogató megáldassál (a delejező Ennemoser) — az egyik az orvosságok árnyékával (Hahnemann) másik egy tarisznya porral s akónyi /őzetekkel (Rasori, Tomasini), - egyik francz hashajtókkal (de Roy), másik angol bélinditóval (Morison) - a harmadik pláne tót hasürítővel (a Rudnói Madva) akar minden nyavalyát agyon durrantani. " 161 Lásd a 47. lábjegyzetet, 386. " ,2 Lásd a 40. lábjegyzetet 172-174.
