Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 196-197. (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - KÖLNEI Lívia: Az alternatív orvoslás kezdetei Magyarországon

Bugát Pál viszonya az alternatív orvosi irányzatokhoz Az orvostörténeti munkák Bugát Pált általában az „eklektikus orvosi irányzat" követőjének nevezik. Ez a kifejezés úgy magyarázható, hogy nyitott szellemű orvos volt, aki kora orvostudományának tökéletesítése érdekében minden újító törekvést hajlandó volt megvizsgálni, figyelembe venni. Az orvosi újításokat ismertető cikkeiből kiérezhető az öröm, hogy egy új elméletre vagy jelenségre felhívhatja kollégái figyelmét, és azt továbbgondolásra, mérlegelésre bocsáthatja orvostársai elé. Ugyanez a felfedező, ismeretterjesztő ösztöne munkált benne akkor is, amikor lefordította és megjelentette a Nyugat-Európában frissen megjelent orvosi szakkönyveket. A régi hagyományokat őrző népi gyógyászat iránt tiszteletet tanúsított. Kortársai közül elsőként hívta fel kollégái figyelmét arra, hogy érdemes összegyűjteni és megőrizni a népi gyógyítók tapasztalatait. A magnetizmus, „gyógydelejesség" jelenségei éveken-évtizedeken át érdekelték. Tscharner Tapasztalati természettudomány című művének lefordítása és megjelentetése (1836-1837) után többször adott hírt a mágnes gyógyászati használatáról. A fizikai mágnes és az eleven testek mágnesessége egyaránt foglalkoztatta, próbálkozásokra ösztönözte. Ambivalens viszony fűzte a homeopátiához. Kezdeti lelkesedése az 1820-as évek végén arra indította, hogy lefordítsa Hahnemann alapművét, az. Organon-t Nagy lehetőségeket látott a hasonszenv kiindulási elveiben és gyógyszerkészítési módszerében, de ahogy egyre nagyobb teret nyert az irányzaton belül a magas hígítású (a kiindulási anyag molekuláit gyakorlatilag már nem tartalmazó) szerek használata, egyre több ellenérzéssel viseltetett iránta. Ezt a folyamatot tükrözi az, hogy az 1830-as és 1840-es években nagy teret engedett folyóiratában a homeopátiát kritizáló tanulmányoknak. Ö maga nem foglalt el egyértelműen ellenséges állást, de sok bíráló megjegyzés jelent meg itt-ott a tollából: „Én a Hahnemann theoriájának vak megyetője ugyan egyátalában nem vagyok, de... " - és itt következett egy kritikus megjegyzés a „hasonló hasonlót gyógyít" alapelv alkalmazhatóságáról.

I(V

' Tipikusnak tekinthető az a frappáns összevetés, amivel a homeopatákat és az allopatákat hasonlítja össze. A homeopatákról ugyanis azt tartották, hogy egyáltalán nem foglalkoznak a betegségek kiindulási okával, az allopaták viszont azt állították, hogy minden esetben tisztán látják azt. „De tán egyiknek sincsen igaza, és mint mindenütt, úgy itt is, közepett fekszik az igazság. - A homoeopatha hihetőleg többet lát... a semminél, az allopalha ellenben, korcint sem annyit, mint mondja. "

I64 Amint a homeopátia iránt, úgy a vízgyógyászat iránt is megmaradt Bugáiban bizonyos fokú érdeklődés és tisztelet évtizedeken keresztül. Mindkét gyógymódban sok, megfontolásra érdemes elemet talált, amit hasznosnak ítélt kora akadémikus orvoslása számára is. „ ...az embernek egyetlen egésséges itala a víz. Ha hát a homoeopathiának a józanság részirül sokat köszönünk, a hydropathia e részrül még többet igér. (...) Az orvostudomány bizonnyal kifej

tendi a maga méhében századoktul rejtve hordott üdvös foganatait, mire az eredetileg szűz, később a maga eredeti elvedül eltért józan hasonszenvi bromatológia, és a hydropathia olly szépen kimutatták az utat. "

l6 163 Orvosi Tár 1832. VII. kötet 8. füzet 122-123. lábjegyzet 164 Orvosi Tár 1839. Második félév 10. sz. 160. 165 Orvosi Tár 1840. Ötödik félév 13. sz. 201.