Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 196-197. (Budapest, 2006)
TANULMÁNYOK — ARTICLES - KÖLNEI Lívia: Az alternatív orvoslás kezdetei Magyarországon
helyreállítására vízgyógyászatot, gyógynövény-terápiát alkalmaztak. John Wesley (17031791) angol prédikátor vallásos népi mozgalmat indított azon az elven, hogy nem a dogmák visznek közelebb Istenhez, hanem a hit megélésének és terjesztésének módja, ami szigorú, Bibliára alapozott életmóddal társul. E vallási tömegmozgalom a metodista felekezet megalapításához vezetett. Wesley - számos hitterjesztő munkája mellett - az egészséges, Istennek tetsző életmódhoz is írt útmutatót Primitive physick: or an easy and natural method of curing most diseases (Egyszerű gyógyászat, avagy a betegségek zömének könnyű és természetes kezelése) címmel 1747-ben. Ez a mű a 18-19. század folyamán számos kiadást ért meg, sikerkönyvnek számított. A puritanizmus mértékletes életmódot hirdető eszméi ettől függetlenül is terjedtek Magyarországon. Később az adventista mozgalom vált a vallási alapú reform-életmód terjesztőjévé. A 18. század végén-19. század elején megélénkült az érdeklődés a hosszú életet biztosító egészséges életvitel, a makrobiotika iránt, és ez elsősorban Christoph Wilhelm Hufeland (1762-1836), a nagy tekintélyű német orvos 1796-ban megjelent, Kunst das menschliche Leben zu verlängern (Az emberi élet meghosszabbításának művészete) című munkájának köszönhető. Ez tekinthető a diététika „csúcspontjának": egyetemi stúdium rangjára emelkedett a helyes életmód és betegségmegelőzés tana. A könyv több kiadást ért meg, az 1805-ös 3. kiadástól kezdve viselte a Makrobiolik címet. Magyarra már nagyon korán, 1798-ban lefordította Kováts Mihály orvos. Rövidített, „népies" változatát is kiadták még ugyanebben az évben. A teljes szöveg fordítása 1825-ben újból megjelent, majd 1887-ben új, modern fordítás látott napvilágot Kemény Fülöp tollából. Hufeland előtt is foglalkoztatta az orvosokat az egészségmegőrzés, a betegség megelőzésének problémája Magyarországon. Rácz Semmel (Ml'6, 1778), Kiss József ( 1794, 1796). Mátyus István (1762, 1766 stb.), Weszprémi István (1760, 1799) és Vásárhelyi Sámuel (1792) könyvei képviselték az orvosi ismeretterjesztés ügyét. A hosszú élet biztosításának problematikája is végigkísérte ezt a vonulatot. Hufeland egyik legelkötelezettebb magyarországi tanítványa és követője az Orvosi Tár szerkesztője, Toldy (Schedel) Ferenc volt. Nem véletlen, hogy tanárának 50. orvosi jubileumi ünneplésébe szerette volna magyarországi kollégáit is bevonni, így felszólítást tett közzé a folyóiratban. Aláíró íveket küldött szét az országba, és a szegényeket, betegeket segítő Hufeland-alapítvány anyagi támogatására buzdított. 1 ' 4 Később tudósított is a berlini születésnapi ünnepségről. 135 1 8 3 3-ban az egyetemen a diététika és makrobiotika rendkívüli tanárává nevezték ki. Székfoglaló előadásában, amelyre 1834. április 5-én került sor, „é/etrendtan"-nak nevezte tantárgyát. Alapelve az volt, hogy a lélek jóléte a test jólététől függ, és ennek érdekében ő fel akarta használni „a hasonszenves rendszer tiszta tapasztalásait" 136 is. 1839-ben előadásait kötetben adta ki Diaetetika elemei címmel. Bugát Páltól sem volt idegen az életmód-tanácsadás: Éptan című, 1830-ban megjelent munkája is tartalmazta az egészségtan elemeit. Az Orvosi 7tf/--ban is vissza-visszatérnek a diététika, makrobiotika körébe tartozó új felfedezések ismertetései. 1839-ben Bugát Magyar élettani ritkaságok címmel ismerteti a hosszú élet egyik példáját, egy 118 évesen elhunyt jobbágyot, aki csak élete utolsó évében gyengült el. „A hosszú életnek példányai az orvosra 134 Orvosi Tár 1833. IX. kötet 2. füzet 161-163. 135 Orvosi Tár 1834. IX. kötet 12. füzet 230-23 1. 136 Toldy Ferenc irodalmi beszédei II. kötet. Bp., 1888. 269-277.
